Szoktak lenni hasonló álmaitok vagy ez már nagyon beteg?
Kezdeném ott, hogy mindig is voltak elég furcsa rémálmaim és furcsa jelenségeket is tapasztaltam már életem során, de valamikor huszonéves koromban mindez megsokszorozódott és kb mindennapossá vált. Annyira nem érdekelt ez a tény akkoriban, de most már mióta egyedül élek, egyre inkább elegem van, hogy félelemben telnek az éjszakáim.
Itt van például két legutóbbi. Teljesen egyszerű álmok, de a hangulatuk olyan szintű félelmet kelt bennem, hogy azzal már nem igazán tudok mit kezdeni. Kiváltó okot nem nagyon tudnék mondani.
Egyik az volt pár napja, hogy valami sátánista féle pasi kajtatott utánam bújkálva, mert megakart ölni. Ez eddig nem tűnne olyan rendkívülinek, mast is szoktak álmában üldözni. Viszont ébredéskor lett igazán rossz. Nagyon erősen éreztem azt a fenyegető jelenlétet ( ez a jelenlét érzékelés amúgy sokszor előfordult már velem)
az egész lakásra rátelepedett valami idegen, fenyegető hangulat és képtelen voltam bennmaradni. A konyhából hallottam is fura zörejeket, de azzal nyugtattam magam, hogy csak az előző napi vízhiány miatt kopognak a csövek. Végül pizsamában, kabátban fagyoskodtam több órán át a nyitott bejáratnál. Odakint jobb volt lenni picit. Minden villanyt felkapcsoltam, tv ment. A rossz érzés nagyon nehezen múlt, de aztán már nagyon álmos lettem és beláttam, nem lehetek kint reggelig. Úgyhogy bejöttem bebujtam az ágyba és nem lett semmi gond.
Múlt éjjeli álom:
Nappal volt, az előszobában voltam és azt láttam, hogy a bejárati és egy másik ajtó is el van torlaszolva belülről. Vajon miért?
Ez így nem néz ki jól. Megnézem, miért van ez így és ha nincs szükség a barikádokra, akkor elpakolom.
Valami komód és nehéz ágyneműk voltak a bejárat útjában, kicsit arrébb húztam, így résnyire kinyithattam a lépcsőházra néző ajtót. Azonnal szürke rovarok százai repültek be. És telepedtek le kupacokban a sarokban, valamiféle legyek vagy poloskák lehettek. Ugyan nem láttam ki rendesen, hogy mi van kint, de azt érzékeltem, hogy valami nagy gáz van odakint. Valami féle apokaliptikus, fenyegető, végtelenül nyomasztó atmoszféra uralkodott odakint. És valami hang is beszűrődött talán valamiféle zene, de lehet hogy inkább egy dallamosabb zaj, vagy nyikorgás, ami nagyon ijesztő volt( valójában vasút mellett lakok, ahonnan néha elég bizar zajok jönnek, de konkrétan ezt a hangot nem hallhattam onnan).
Hát ezek elől kellett elzárkózni és ki tudja még mi lehetett odakint, persze elég volt ízelitőnek ennyi is ahoz, hogy felriadjak. De az álombeli hangulat nagyon megmaradt. És megint éreztem a lakásban sokáig azt a nyomasztó, megváltozott atmoszférát.
Valakinek bármi hasonló tapasztalat??
Egyébként rendszerint 1 és 3 óra között zajlanak az ilyen jellegű álmaim, érzékeléseim. Ezeket leszámítva viszonylag jól elvagyok.
Nem tudom, ez számít e, de két családtagom például az említett idő intervallumban halt meg.
Költözés már megfordult a fejemben, de jelenleg ez nem opció.
válasza:Voltam nagyon rossz lelkiállapotban, nekem akkor voltak hasonlók, sőt nem csak rémálmok, hanem rosszabbak: alvásparalízis durva hallucinációkkal. Depresszió és idegösszeomlás előtt álltam, minden nap szorongtam és féltem. Engem rengeteg bántalmazás ért életem során kezdve egészen a gyerekkoromtól, fizikai, lelki, szexuális abúzus egyaránt. Ezek miatt jutottam el az összeomlásig és közvetlenül előtte voltak a legdurvább álmok, hallucinációk. Volt, hogy nappal sem mertem egyedül lenni a lakásban, józanon legalábbis. A rémálmok és alvásparalízis rendszeresek voltak, iszonyatos időszak volt. Aztán jött még egy trauma és összeomlottam.
Írtad, hogy ezeket leszámítva viszonylag jól vagy, de azért én a helyedben lehet felkeresnék már most egy pszichológust, mert lehet, hogy te is próbálsz traumákat elnyomni és erős lenni - rajtam sem látszott, hogy nem vagyok jól, sőt, én sem láttam volna be magamnak, mert próbáltam mindig a víz felett maradni és egyedül feldolgozni a traumákat, de egyszerűen egyedül ez nem ment nekem.
Aztán lehet, hogy nálad más a helyzet, csak a saját tapasztalataimból tudok kiindulni, mert nem vagyok pszichológus. :) Akárhogy is, azért remélem, javul majd a helyzeted!
válasza:Azt gondolom ezek egyfajta asztrális támadások. Részemről az alvásparalízist sem pont annak gondolom aminek legtöbbször magyarázzák.
Sokak számára az asztrális világ egy valós dimenzió, amiben tudatosan, szabadon jönnek-mennek, és néha ilyen támadásokat élnek át.
Általában azokat éri ilyen támadás, akik egy-egy alkalommal a tudatosságukat megőrizve lépnek át az asztrális szintre, nem pedig álom állapotban, "öntudatlanul".
Néha megtámadnak olyanokat is elrettentésképp, akik könnyedén képesek lennének az asztrális szinten tudatosan tevékenykedni.
Nem kell félni ezektől, szeretetet, fényt kell árasztani, mosolyogva hagyni hogy erőlködjenek, vagy segítségül hívni magasabb pozitív szellemi lényeket, akik szívesen segítenek, nagyságrendekkel erősebbek, de hívás-kérés nélkül nem avatkozhatnak be.
Szóval bármelyiket is választod, ne vedd túl komolyan, de érdemes félelem nélkül felfedezni ezt a világot.
Egyébként érdemes rendszeresen ellenőrizni a "valóságot", hogy nem-e álmodsz épp, mert ezt érzékelve azonnal szinte teljes "teremtési" szabadságod lesz, és kedvedre hangyát csinálhatsz a támadóidból, stb.
válasza:Ha ébredés után nem maradtak volna meg az üldöződ által gerjesztett para jelenségek, azt mondanám, hogy vizsgáld meg az álmod olyan nézőpontból, hogy te vagy a sátánista gyilkos, benned van elnyomva, és valamiért azt akarja, hogy tudomást vegyél róla, foglalkozz vele (ne azonosulj vele, csak vegyél tudomást önmagad ezen oldaláról).
De ez már, ahogy az #1-es is írja, sokkal komolyabb. Lehetnek korai feldolgozattlan sérülések a háttérben, ami miatt a személyiséged könnyen ráhangolódik a "szellemi pokolra". (Nem állítom, hogy nem valós a támadás, nem tartom kizártnak, hogy van valami valóság alapja, de azért jöhet létre, mert nem elég erősek hozzá a pszichés énvédő mechanizmusaid.)
Lehet kezdetben valami pszichiáter kellene, aki ír neked valami szert, amivel nyugodtabban alszol. Ha ez megvan, próbálhatsz keresni valami pszichoterapeautát vagy pszichológust vagy egyébb segítőt, aki ott van a szeren és nem csak lehúzni akar.
Köszönöm a válaszokat!
Jól látjátok, voltak problémák természetesen az életemben. Kb annyi kivétellel, hogy engem fizikailag és szexuálisan nem bántalmaztak. De az alkoholproblémákkal küzdő anyám egyedül nevelt fel, testvérem nem volt, tehát elég sokat voltam egyedül. Anyagilag időnként nem álltunk jól és pánikbeteg is voltam.
Anyu egésszégügyis volt, túlaggódta anno a dolgokat és ha épp nem volt valami bajom, akkor ő kitalált.
Nem eszik jól a gyerek? A századik orvos talán csak felír neki valami jó étvágyjavítót.
Fura hangok zavarják az új lakásban? Biztos hallucinál, vigyük pszichiáterhez...
Szóval nem volt egyszerű eset... de mind ezeken nagyrészt túltettem magam.
Valóban láttam, hallottam időnként olyan dolgokat, amire nem igazán lehet racionális magyarázat, azonban mivel anyám épp eleget hurcolt ilyen olyan pszicho dokikhoz is, igazából konkrét bajomat egyik sem találta, felesleges időpazarlás volt.
A pánikbetegség volt az egyetlen valós ilyen jellegű problémám, de azon is gyógyszer nélkül túltettem magam már rég.
Nos ezek a furcsa álmok ( meg alvásparalizisek és testen kívüli élményre emlékeztető tapasztalatok, stb)
nem csak akkor vannak jelen, mikor épp nehezebb életszakaszaim vannak, hanem akkor is, amikor teljesen nyugisak, vidámak, kiegyensúlyozottak a napjaim. Sőt, úgy látom, ezek teljesen függetlenek az aktuális lelkiállapotomtól.
Leginkább azért nyugtalanít a dolog, mert úgy érzem, ezek nagy része nem sima álom, hanem valami olyasmi, ami már valóban ezo kategória...
Talán valami tényleg nem stimmel velem, csak nem úgy, ahogy anyu gondolta...
Vagy a lakásommal van valami gáz. Bár az előző két kakóhelyünk sem volt furcsaságoktól mentes, de tálán mégsem nem ennyire halmozottan.
Mivel egyedül élek és nehezen viselem a viszonylagos magányt, így nyilván kevésbé vagyok topon lelkileg, de nem érzem depisnek magam, nem szorongok jobban most, mint a legtöbben.
Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy ez az asztrális támadás lehet jelen. Valami hasonlót gyanítottam, mióta az eszemet tudom.
Tudatos álmaim vannak néha, azokat azonnal felismerem és már tudom irányítani, azokkal nincs gond.
Az alvásparalizissel és testenkívüli élményhez hasonló állapotokat viszont nem mindig tudom megkülömböztetni, irányítani végképp nem és ez sokszor nagyon kellemetlen.
Na meg ezek a "gonosz álmok" én csak így nevezem ezeket az álmokat, amikre utaltam is, hogy szerintem nem sima álmok.
Na, ilyenek is szoktak még történni, ezt is én írtam.
Ezekről gondolom azt, hogy lehet akár testen kívüli élmény is, vagyis annak elfuserált változata. De 99% hogy nem egy szimpla álom.
https://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__egyeb-kerdesek__121..
válasza:1-es vagyok, az 5-öshöz írom:
"Mindig tv mellett alszom" - én mindig számítógép mellett alszom, egész éjjel megy valami mese. :)
"miért nem megy a Tv? (...) Elment az adás, vagy az áram? Volt már példa rá. Vagy... Megint AZ történik velem?" - hasonló volt nekem is, amikor még gyerek voltam (és még nem ment egész éjjel mese), csak kislámpával. Sokszor álmodtam azt, hogy felébredek az ágyamban, sötét van és fel akarom kapcsolni az ágyam melletti kislámpát és ha nem kapcsolt fel, akkor tudtam, hogy egy rémálomban vagyok és mindjárt szörnyű dolgok fognak történni.
Ááááá és olvasom tovább és neked is! :D "Ha minden oké, akkor fel fog kapcsolódni a villany. Lenyomtam a kapcsolót. De a sötétség maradt. Szóval gáz van..." - Ráz a hideg! :D
Volt egyszer egy nagyon sok részes álom az álomban rémálmom, valami 7-szer "ébredtem fel" álmomban és mindig, amikor nem kapcsolt fel a lámpa, tudtam, hogy még mindig nem ébredtem fel, iszonyatos volt. De az egyik álom ezek közül olyan volt, hogy nem próbáltam felkapcsolni, mert világos volt kint a folyosón és csak kimentem és ott volt anya, elkezdtem neki totál kiborulva magyarázni, hogy nagyon rosszat álmodtam, vagy 5-ször felébredtem benne és mindig csak folytatódott és folytatódott... Erre anya vigyorogva elővett valami ufó-kütyünek látszó dolgot és mondta, hogy ezt az előbb találta a szobában a padlón és akkor esett le, hogy még mindig álmodok és még jobban kiborultam, már bőgtem álmomban. Megint felébredtem, megint nem kapcsolódott fel a kislámpa... Fúúú, iszonyatos volt.
válasza:Tv adás beleszövődik. A füled, agyad nem kapcsol ki, mert alszol.
Senki nem mehet be a lakásodba/házadba egy álomban, akit nem akarsz. Ki kell parancsolni. Ez a te házad, a te tudatod. Jézus Krisztus nevében a leghatékonyabb a kiüldözés.
válasza: válasza:Nekem rengeteg beteg álmom volt, mindenféle értelemben, már egészen 5 éves koromtól. Elég durva lelkivilágom lehetett, hogy már ilyen korán durvábbak voltak az álmaim mint a legtöbb horrorfilm. Már akkor találkoztam dementorokkal, amikor még nem is hallottam a Harry Potterről, persze minimálisan máshogy néztek ki, de ugyanolyan kapucnis arctalan démonok voltak. Késő van de ezt a sztorit leírom röviden.
Van egy barlang aminek kettő bejárata van, egy táborban vagyok, felnőttek tiltják hogy bárki a barlang közelébe menjen, kb 30 méter van a két bejárat között, bemegyek jobboldalin és félúton mintha leoépnék egy méter magas színpadról, gyorsan el akarok menni a helyről, de OCD-s vagyok és muszáj ott kimennem ahol bejöttem, ezért visszafordulok. Kiderült hogy amit színpadnak hittem azok dementorok voltak és térdeltek fejüket lehajtva és az ő hátukon sétáltam egy ideig. Körülálltak és megtámadtak.
Ez egy visszatérő álom volt, miután megtanultam az OCD-men uralkodni, megszűntek ezek az álmok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!