Álomlány, léteznél?
Van egy álmom. Amolyan visszatérő éjszakai álom. Van benne egy lány, de már 20 éve tart a dolog. Vele csókolóztam előszőr, vele vesztettem el a szüzességem és mostanában kissé mintha nem lenne önmaga. De az a baj, hogy csak álmomban láttam. Úgy vélem létezik, csupán nem egy temlomba járunk vagy inkább ő jár templomba én meg nem.
Azt hiszem világosbarna haja van eredetileg. Félhosszan hordta még tizenévesen, majd később befestette szőkére és megnövesztette. Gyönyörű, göndör szőke haj. Fiatalon pufókabb arcvonásai voltak, ma már kikupálódott. Viszonylag magas testalkatú, azt hiszem útálja, ha fojtogatják. Viszonylag magas, ránézésre nem mondanám kövérnek a magassága miatt, de szerintem simán van vagy 80 kg. Most pont nem borotválja ott lent. Szeme színé kék. Amúgy teljesen átlagos megjelenésű, öltözködése szolidabb. Fehér bőrű.
Ma délután aludtam egyet, de csak ilyen másfél órát. Most a munkahelyemen volt álmomban, de mintha a munkahelyem keveredett volna az ő munkahelyével. Délutánosok voltunk és a kajaszünet végén, amikor mindenki elment az amúgy börtönszerű öltöző-étkező szerűségből, akkor egymásnak estünk. Sok fém volt körülöttünk, valami gyárépület volt, ahol talán a targonca sem jár vagy nem úgy, ahogy járnia kellene, mert az enyémnek leesett a bal első gumija. Nem is targonca volt, valami másféle vezethető munkaezköz. De hol van ez a lány? Hogyan találhatnám meg? Érzem, hogy létezik, tudom! Talán Évi a neve vagy Ági vagy valami rövid keresztneve van.
Azért nem az álomfejtés rovatba tettem fel a kérdésem, mert ez most nem az a kategória. Arra is gondoltam, hogy talán belső elnyomott részem jelenik meg ilyen formában, a tökéletes ellentétem. Nem tudom, de amikor vele álmodok, mindig rajta gondolkodom egész nap. Ha ébren vagyok olyan idegennek tűnik, de amikor álmomban megpillantom, akkor úgy érzem, hogy régóta ismerem, mindig is ismertem.
Hoztam egyszer egy döntést az életemben és most emiatt nem ismerhetem a valóságban?
Amúgy magányos ember vagyok, tehát nemélek párkapcsolatban, nem is hiányzik a szex sem és semmi, ami a párkapcsolatban benne van, de álmomban jó az az összetartozás érzése, ami valahogy sosem volt meg a valóságban, noha feleségem is volt néhány évig.
Bármi ötlet?
válasza: válasza: válasza:Valószínűleg én vagyok az álomlány. De hosszabb a keresztnevem, alacsony vagyok és vékony, sötétbarna és egyenes szálú a hajam.
Nem jarok templomba, viszont utálom, ha fojtogatnak, ebből magamra ismertem.
válasza:De ezt ne úgy képzeljétek, hogy minden álmodáskor ott van, csak olykor-olykor felbukkanik. Lehet, hogy minden álmodáskor, csak nem emlékszem mindenre. Hiszen másfél órás szundikálásom alatt az álombéli órám szerint eltelt 5 óra. Azon akkor amikor felébredtem 19:58 volt. Mármint álmomban.
De sokszor ott van és emlékszem, hogy eszembe szokott álmomban jutni, hogy hogyan is felejtettem el őt.
9-es! Én pedig halkan visszasúgom, hogy elméletben igen, de gyakorlatban nincs időpont a közeljövőben, ha mégis, akkor valami közbe szokott jönni a pszichiáternek is. De ezzel pszichiáter ugyan kezdeni mit tudna? Semmit, nincs gyógyszer és nem is kell, mert ez álom. Nem valóság. Megvannak az eszközök a feldolgozására, ami nyilván nem az elfolytás, hanem az, hogy ki kell engednem magamból a gondolatokat, amik e köré csoportosulnak. Akár itt, akár egy papírlapon.
Erre jó lenne a pszichológus , igen, ám tudjuk jól, hogy az nem mondja meg a tutit, hanem rávezet arra, amit tutinak hiszek. Magamat ismerve pedig úgy vélem, hogy ismerem a tuti igazságot, csak az nem kompatibilis a pszichológiával.
Viszont egymagam nem jöhetek rá a tutira, kell segítség, tükör, interakció, hogy a gondolatom más mederbe kerüljön. A pszihiáterekkel és a pszichológusokkal már volt szerencsém más ügyben konzultálni. De láttam a munkájukat, többét is és elgondolkodtam, ugyan, minek ehez drága szakember, aki nem mond újat, nem is kérdez váratlant, ráadásúl szükségtelen.
Ezek az álomlányos álmok nem okoznak nehézséget, legfeljebb elszomorítanak, ha nem beszélek róla. Elvégzem a munkám és a teendőimet, fejlődöm, csak itt van az álomlány és hébe hoba elgondolkodtat.
Itt ez a frankó önismereti rovat, ahol minden kérdésnél az első 5 válaszban jellemzően ott van a pszichológus - pszichiáter szó. mintha az megoldás lenne valamire, amit nem lehet helyettesíteni velük, hiszen, ha lehetne, akkor nyilván nem ide írnám ki, hanem felhívnám a pszichológust vagy a pszichiátert, de az utolsó opciók közt van ez a lehetőség. Előbb hétköznapi emberek véleményére vagyok kíváncsi, hogy mit gondolnak erről. Nem álomfejtő teóriák kellenek és nem mentális egészség probléma ez, hanem egy néha visszatérő álom, mely először olyan 20 éve volt tapasztalható és azóta fel-fel bukkanik. lehet, hogy minden éjjel, de arra én nem emlékszem.
Ennyi. Nem pszichológus kell annak, aki ide írogat, hanem pont rátok van szüksége. igen, a Te meglátásod érdekel, nem valami flancos diplomás doktoré.
Ezért írtam önismeretbe és fejtegettem magamban, hogy valami elnyomott rész lehet e a szürkeállományomban, ami néha megelevenedik álomlány formájában. van e hasonló tapasztalat, esetleg valakinek van-e ilyen álomfickó szerüsége vagy álom gyereke esetleg álom nagyszülője?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!