A jógik meg tudják csinálni a vizelet szublimálását?

#1. Nem ismerem a pontos folyamatot, azért kérdezem.

Feltételezem, hogy valamiféle transzformáció zajlik olyankor, de azt nem tudom, hogy pontosan mivé alakul át a vizelet. Talán valamilyen energiává?

Így lehet, hogy nem megfelelő szót használtam a kérdésben, de így hallottam.

(Akkor helyettesítsd a transzformáció szóval a szublimációt.)

Már írtam, hogy be lehet helyettesíteni a transzformáció szóval.

Amúgy nem a fizikai vagy a pszichológiai meghatározása érdekel a szublimáció szónak.

Pont a fizika és a pszichológia meghaladásáról van szó.

"A Nyílegyenes ösvény két legnagyobb misztériuma: a tumo és a chöd.

A magányos tibeti remete gyakran ötezer méterre a tenger színe fölött sziklahegységben, hevenyészett kőházban lakik és itt esetleg tizenöt-húsz évig él egyedül. Az emberi élet legnagyobb ellensége ilyen környezetben nem a táplálék hiánya, hanem a hideg. Az aszkéták azonban ismerik azt az eljárást, amelyet ősidőkből örököltek s amely testüket állandó egyforma melegben tartja. Ezt a meleget hívják tumonak.

A tumo nem fizikai, hanem lélektűz. „Az istenek langyos, puha takarója”, mint a könyvek mondják. Amikor az ember magában felkelti, csendes önkívületbe esik. A tibeti misztikus anatómia szerint az ágyékban felgyülemlett mag és az agyvelő között összekötő csatorna van. Ez a csatorna szabályozza a test melegét azzal, hogy a magból kisugárzó meleget a testben elosztja.

Hogy az emberi testet ilyen állapotban tényleg a mag heve, sőt maga a szétfolyó mag tölti be, arról legenda beszél. Elmondja, hogy az aszkéta ruhátlanul a hegyoldalban állt, vad sziklák között, kietlen helyen, dermesztő téli hidegben. Az istenek langyos, puha takarójában önkívületében nem vette észre, hogy féltékeny felesége hegyes tőrrel közeledik. Az asszony bosszúból, mert férje elhagyta s a hegyek közé vonult, meg akarta ölni. A tőrt hátába szúrta, de az aszkéta testéből csodálatosképpen nem vér, hanem sperma csurgott."