Az ördög munkálkodik a háttérben?

Amikor ezt a mondatot olvassuk, valahogy nem valami komoly, ijesztő dolog jut az eszünkbe. Egyfajta szójátéknak gondoljuk. És nem is súlyos esetekre szoktuk használni, hanem inkább apróbb kellemetlenségek sorozatára, amiken igazából már túl is léptünk. Ha egy-két olyan dolog történik velünk, amelyek ugyan bosszantóak, de igazából nem okoznak semmi traumát az életünkben. És hogy egy kicsit elvegyük az élét, de azért mégis valami komolyságot érezzünk benne, a bosszúságokat az ördögnek tulajdonítjuk. Kb. így értelmezzük ezt a kifejezést. Magát az ördögöt pedig szintén kicsit komoly, de inkább groteszk figurának.

Akivel a gyerekeket lehet ijesztgetni; de őket is kicsit tréfásan. Vörös, szarva van meg farka, és kénköves bűz jön ki a szájából. Szörnyeteg – de nem annyira horrorfilm, inkább freakshow-értelemben. Ezért az „ördög” nem is a megfelelő kifejezés a megtestesült gonoszra, gonoszságra. Hanem a sátán.

A SÁTÁN TÁMADT RÁ AZ EMBERISÉGRE? :

Természeti katasztrófák, háborúk, járványok, bankcsődök, gazdasági válságok… sorra jönnek a nyakunkra. De újdonság ez? Csak most, napjainkban történik? Nyilvánvalóan nem. Voltak ilyenek már korábban is, sokszor. Na, de ilyen rövid időn belül, és mindegyik? Ilyen még sosem volt! De. 1914 és 1918 között ott volt az első világháború 20 millió halálos áldozattal, majd jött a spanyolnátha ’18–19-ben, összesen 21 millióval, 1920-ban hatalmas földrengés Haijüanban (Kína), majd 1923-ban Kantóban (Japán) kb. 275, illetve 105 ezer áldozattal (és mai árfolyamon számolva több tíz- vagy százmilliárd dollár értékű károkkal), aztán 1929. október 19-én a hatalmas tőzsdekrach, a „fekete kedd”, és vele a nagy gazdasági világválság. Akár Európát, akár az egész világot nézzük, máskor is voltak már olyan periódusok, amikor viszonylag rövid időn (10–15 éven) belül hatalmas emberáldozatokat követelő és/vagy gargantuális anyagi károkat okozó események történtek, részben az emberiség hibájából, részben általunk kontrollálhatatlan tényezők miatt.

SZÓVAL NINCS ITT SEMMI LÁTNIVALÓ, MEHETÜNK TOVÁBB?

Lehet, hogy így van. Gondolhatjuk: attól, hogy egyszerre, vagy legalábbis gyorsan egymás után jön a sok baj, attól még nem kell pánikolni, korábban is átvészelt az emberiség ilyen periódusokat, most is át fogja, stb. Végül is a klímapánikról például tényleg látszik, hogy mesterséges hisztéria: története során a Föld bolygó (tányér, kinek-kinek ízlése szerint ;)) éghajlata folyton változott, jöttek jégkorszakok és extrém meleg időszakok. És az elmúlt 2000 évből is vannak egészen konkrét mérési adataink.

Például a Nílus vízállása, amit a 600-as évek óta mérnek és feljegyeznek. Ha valaki 600–700 körül nézte az adatokat, meg lehetett volna győződve róla, hogy 800-ra egy csepp víz nem marad a folyóban, úgy csökkent a szint évről évre (néhány anomáliával, amikor egy-egy évben emelkedett, de az évtizedes tendenciák egyértelműek voltak). Aztán 1300-ra rekordmagas lett a vízhozam. Pár száz év alatt nemhogy megfordult a trend, hanem minden korábban mért szintet megdöntött.

Semmilyen démoni dolog nem történt, nem pusztult el a Föld, a sátán nem tudott diadalmaskodni, nem sikerült legyőznie Istent, elpusztítania az emberiséget. Lehet, hogy nem is ő próbálkozott; egyszerűen csak történtek a dolgok a maguk természetességében? Sanszos, hogy igen. De hát akkor miért gondolnánk, hogy most más a helyzet?

Persze, utólag mindig könnyű okosnak lenni, a történelem ismeretében meglátni a folyamatokat (vagy ezek hiányát és a puszta véletleneket), következtetéseket levonni. Ezért aztán azt is látjuk, hogy az egyes események között volt-e összefüggés, és ha igen, mi volt az. Nyilván a háborús pusztítások a közegészségügyre is súlyos negatív hatással voltak, és könnyebben el tudott terjedni egy vírus. Vagy egy természeti katasztrófa gazdasági visszaesést is okozott, stb. De összességében kb. azt láthatjuk, hogy egy-egy súlyosabb, akár éveken át tartó negatív esemény ellenére is az emberiség szellemi fejlődése töretlen volt. A háborúk, válságok, járványok alatt is fejlődtek a tudományok. De nemcsak kiugró felfedezéseket láthattunk, hanem az emberi életminőség általános javulását, a lehetőségek bővülését is, egyre szélesebb rétegek számára egyre nagyobb jóléttel. Nemcsak fizikai, hanem szellemi értelemben is! Egyre több ember számára nyílt lehetőség művelődésre, tanulásra, és az emberi együttélés, a civilizációs viszonyok is egyre inkább fejlődtek összességükben. Még ha ebben is voltak törések, elsősorban háborúk miatt, de különböző ordas eszmék (fasizmus, kommunizmus) ideiglenes térhódítása miatt is. De a világ összességében jobb hellyé, az emberek gondolkodása, viselkedése civilizáltabbá vált.

Most azonban mintha valami mást látnánk. Olyan eszmék jelentek meg, amelyek szép szavakba csomagolva, de totális gyűlöletet, megosztottságot hoznak, egymás ellen fordítják az embereket. Persze, ahogy a marxizmus is tette a burzsoák és proletárok, a vagyonosok és nincstelenek ellentétének mesterséges kiélezésével, felnagyításával. Nem véletlenül nevezzük neomarxizmusnak mindazt, ami most történik: a genderizmust, az emberijogizmust, az identitáspolitikát. Különböző társadalmi csoportokat feszítenek egymásnak, vélt vagy valós kisebbségeket folyamatosan az elnyomónak, kizsákmányolónak, gonosznak nevezett többséggel igyekeznek szembefordítani, sikerrel. És mi az elsőszámú hozadéka a társadalmi csoportok összecsapásának? A társadalmi rend felbomlása (akár a polgárháborúig elmenően). És ha az állam nem képes a rendet fenntartani, akkor az állampolgárok elveszítik benne a bizalmukat, ezáltal az állam a legitimitását, és még nagyobb káosz következik. De aztán, egy idő után persze, az embereknek elege lesz a harcokból, a lázongásból, a káoszból, mert nyugalmat, biztonságot akarnak, egyszerűen csak élni szeretnének.

És ilyenkor bárki, aki elhozza a békét, népszerű lesz, hős lesz, engedelmeskedni fognak neki. Ezt akarná tehát a világelit? Ezért okoznak járványokat, gazdasági válságokat, háborúkat? Ezért ugrasztják egymásnak az alacsonyabb társadalmi csoportokat; a színeseket a fehérekkel, a szexuális devianciákat a normalitással, a szegényebbeket a középosztállyal? Hogy azok egymással harcolva, közben teljesen elszegényedve, kilátástalan helyzetben végül elfogadják a mindent és mindenkit ellenőrző, totalitárius világkormányt, mert az békét hoz?