Hiszel / nem hiszel?

Aki vallásos, az sem nyugszik meg attól, hogy egy elképzelt istenben hisz, a legtöbb esetben még jobban elkeseredik, hogy az nem törödik vele.

Az, hogy ki hogy kezeli a negatív fázisokat az életében, teljesen független a hívö/nem hívö léttöl, az egyetlen, ami számít az illetö saját alaptermészete.

Aki negatív beállítottságú, annak célszerü elkezdeni valamiféle önfejlesztést, illetve reális célokat érdemes kitüzni, különben borítékolható a következö csalódás.

Semmi nem tart örökké. És ezt próbálom mindig észben tartani.

Vagy

Megpróbálom átgondolni, mit üzen nekem ez a helyzet. Mit akar tanítani az élet (ezt akkor ha épp nem vagyok idegállapotban)

Vagy

Ha idegállapotban vagyok, akkor kiélem, fejben vagy leírva papíron szidok mindenkit akinek köze van a helyzetemhez.

Vagy

Iszok egy egészet (két felest), és aznapra lesz@rom.

Ezek felváltva szerencsére az első három 95%-os többségben.

Egyik se működik, de azert leírtam, másnak hátha...😅

Szerintem a spiritualitás túllendíthet téged az aktuális mélypontokon.

Magadban higgy, de tudd, hogy te is része vagy a létezésnek, vagyis a gondviselésre mindig számíthatsz, még akkor is, ha valamiféle tragédia következik be az életedben. Persze, ez így még csak vakhit, de a folyamatos tapasztalás által tudássá érhet majd benned. :)

Szerintem ez a hajlamaidon múlik.

Ha úgy gondolod, hogy léteznie kell valaminek, akkor hívő vagy. Ha idáig még nem csatlakoztál sehova, akkor keress magadnak egy rokonszenves közösséget.

Ha elfogadod, hogy valószínűleg nincs semmi, akkor magadnak kell boldogulni. Teljesen mindegy, hogy ez mennyire tetszik, vagy sem - ha NEM hiszel, akkor nem hiszel, és kész.

Akkor esetleg a többi emberre számíthatsz.