Minden okkal történik? Nem véletlen ismerünk meg embereket?

Ha valaki azt mondja, minden okkal történik, akkor azt kritika nélkül elhiszed, csak mert olyan meggyőzően mondja?

Mi erre a bizonyíték?

Én nem hiszek az ilyesmiben. Semmi alapja nincs és nem is lehet megtudni, hogy milyen céllal történnek a dolgok. Legalábbis én egy hihető magyarázatot sem hallottam még.

Ellenben a puszta véletlenszerűség jobban megállja a helyét.

Lássuk az én esetemet:

Teljesen véletlenül, mondhatni hihetetlen módon ismertem meg a volt párom. Egy fb csoportban bukkantam rá, konkrét egy vicces képet tett fel és ahogy görgettem, megakadt a képen a szemem, majd feltűnt, hogy tetszik az illető, aki feltöltötte.

Ez abban az időszakomban történt, amikor teljesen felhagytam az ismerkedéssel, a folyamatos hazugságok, kihasználások és egyebek miatt.

Végül ráírtam, akkor épp volt párja, de nyitott volt a beszélgetésre. Több mint félév beszélgetés során eléggé jól megismertük egymást. Kiderült, hogy 99%-ban, mind külsőre, mind belsőre olyan, mint az ideálom. Tőlem függetlenül szakított az akkori párjával és kis időre rá, amikor úgy éreztem, hogy jó hangulatban van, felvetettem neki, hogy mi lenne ha összejönnénk.

Lett belőle egy 1,7 éves kapcsolat, ami hazugságokkal és megcsalással ért véget. Ő hazudott és csalt meg engem, majd kidobott.

Na most: ez is egy hihetetlen szerencsén múló kapcsolat volt, egy pillanatra én is azt hittem, hogy "sors", "végzet", vagy más felső erő végre ad egy normális kapcsolatot nekem, de nem. Ugyanazt kaptam, mint eddig.

Nem igazán látom azt, hogy bármi célja lenne annak, hogy folyamatosan ilyen kapcsolatokat adjon nekem a "sors" vagy bármi egyéb. Kivéve persze, ha meg akarja utáltani velem a másik nemet (sikerült) és élvezi hogy szenvedek.

Oka mindennek van, a véletlen nem azt jelenti, hogy nincs ok, hanem azt, hogy előre nem tudjuk, mi fog történni.

Innen is származik a szó: vél-etlen, tehát amit nem vélünk, nem gondolunk, nem tudunk előre, az a véletlen.

De kiváltó oka természetesen minden tudatos, előre vélt dolognak és véletlennek is van.

Furcsa ez a kifejezés, hogy "hihetetlen módon ismerkedtünk meg".

Nem értem, mi ebben a hihetetlen vagy különleges, hogy egy cseten beszélgetsz valakivel, majd megismerkedtek.

Szerintem az egész élet egy tanulási folyamat. Leckék sorát sodorja az utunkba az élet. Minden azért történik velünk, mert szükségünk van azokra a leckékre.

Akadályokat, kihívásokat találunk magunknak, amiken akkor még nem tudjuk átküzdeni magunkat, de a küzdelem segít elsajátítani a szükséges készségeket, tudást, lelki ellenálló képességet, hogy azt a típusú helyzetet, problémát hogyan tudjuk megoldani. Ha kudarcot vallunk és nem sajátítjuk el, amit kellett volna, akkor valószínűleg újra és újra bele fogunk futni ugyanazokba a helyzetekbe. Egészen addig, amíg meg nem tanuljuk megoldani. Ha sikerült megtanulnunk a leckét és már meg tudjuk oldani azt a fajta problémát, akkor utána szinte fel sem tűnik, ha újra belefutunk, mert már könnyű szerrel meg tudjuk oldani. Úgyhogy találunk maguknak más fajta akadályt, hogy azzal bíbelődjünk. Ha elég kitartóan gyakorlod a különféle problémák megoldását, akkor egyre jobban fogsz boldogulni az életben és egyre könnyebben veszed az egyre komolyabb akadályokat is.

A párkapcsolatokkal is ugyanez a helyzet. Nincs olyan, hogy valakinek van egy a tökéletes párja, akit számára teremtettek. Olyan emberek vannak, akikkel lehet, hogy sikerül összecsiszolódni és tökéletessé váltok egymás számára. Ha nem sikerül az összecsiszolódás, akkor meg arra szolgált a kapcsolatotok, hogy mindketten tanuljatok belőle néhány fontos dolgot magatokról, egymásról és a különféle párkapcsolati helyzetek megoldásáról. Így egy kis szerencsével majd a következő kapcsolatban legalább ezeket a problémákat meg tudjátok majd oldani és fejlődhettek más dolgokban. Ha elég kitartóan gyakorlod a különféle párkapcsolati problémák megoldását, egyre jobban sikerül megválasztanod, hogy kivel kezdj kapcsolatba, akkor idővel találhatsz valaki olyat, akivel összeilletek annyira, hogy minden elég jól működjön és ne kelljen később szakítanotok, mert sikerül a problémákat megoldani és tovább működtetni a kapcsolatot ahelyett, hogy tovább állnál.

"1,5 év után én szakítottam vele mert már nem volt az igazi. Viszont így utólag bánom és folyton azon kattogok, hogy ha ilyen hihetetlen módon ismerkedtünk meg az nem volt véletlen és lehet, hogy vele kellett volna maradnom"

Nem azért kellett volna vele maradnod, mert hihetetlen módon ismerkedtetek meg, vagy mert bármi előre meg lett volna írva. Hanem azért, mert a "már nem volt az igazi" nem feltétlenül kellően nyomós ok véget vetni egy kapcsolatnak.

Talán érdemes lett volna megvizsgálnod, miért nem az igazi már, hogyan lehetne javítani rajta.

Viszont ha mindent megpróbáltál és mégsem javul, akkor ne maradj egy rosszul működő kapcsolatban csak azért, mert félsz váltani, egyedül lenni!

Az egész világ terv szerint alakul:

-mert a teremtő nem szerencsejátékos,véletlenekkel nem érhető el cél.

-mert sokan érzik hogy minden csak akkor történik meg ha el jön az ideje,márpedig csak terveknek van időhöz kötöttségük.

Ezt gondolom én.