Volt már veled olyan, hogy nagyon jót álmodtál, hogy valakivel vagy, vagy pl. : valami megtörtént veled, de annyira jó volt, hogy úgy érezted te vagytok a világ legboldogabb embere, és mikor felébredtél, legszívesebben sírtál volna?

Amikor a már elhunyt apukám átölelt és csak mosolygott rám álmomban, akkor nagyon boldog voltam.

Volt. Nem is egyszer.

volt.

Nekem pont ma volt ilyen. A kedvenc színésznőm rám gerjedt, megmondta, hogy tökre belém van esve. Ez volt eddig a legszebb álmom. De akkor megszólalt az a k*rva telefon és persze valami kamu üdüléssel b*szogattak, meg, hogy hadd tegyen fel pár kérdést. És volt pofája azt mondani, hogy reméli nem zavar.

Nekem is volt ilyen. Emberek között voltam, tehát többen voltak, nem tudtam élő ismerőshöz hasonlítani egyiküket sem, De valami olyan "szeretet-masszában" voltunk együtt, olyan kedveesség volt, olyan mintha egy édes, kellemes vízben lebegnénk, vagy fényes sárga ködben, olyan vonzó, amiből nem akartam kimenni.Felébredtem, próbáltam visszaaludni, de már elszállt a varázy...

bocs.A varázs szállt el.

Volt, nem is olyan régen. Álmomban találkoztam a valaha volt legjobb barátommal(akit már sajna elég rég látam), és megöleltük egymást, és olyan élethű volt az "élmény", hogy pár másodpercig még ébredés után is éreztem. Aztán rá kellett jönöm, hogy csak egy emlék idéződött fel bennem. Próbálom szép emlékként felfogni, de gyakran rámtör a sírógörcs, mert nagyon hiányzik. :/

Hmmm Amikor valami fullos csajt dugok akkor szomorú az ébredés, legutóbb olyan alaposan leápolták a golyóimat, hogy tényleg majdnem sírtam minek kellett felébredni :D