Ennyire finomak az emberi reflexek vész esetén, vagy valami/valaki segített nekem?

Evolúció a barátod... vészhelyzet esetén 1 pillanat alatt felugrik az adrenalin és tudat alatti reflex mozdulataid vannak vészhelyzetbe váratlan dolgokra képes az emberi szervezet, ott van pl a 15 éves fiú sztorija aki megemelte a kocsit addig még az apja vagy kije kimászott alóla adrenalin, a saját tested sokkal több mindenre képes mint gondolnád.

Gondolom azóta nem pármásodpercnek tűnik hanem olyan mintha hosszú percek alatt történt volna és minden részletesebb. Nem ítélem el az ezotériát de azért előbb inkább az ésszerű dolgokat nézi meg a normális ember.

"Én sem akarok ebbe semmi földöntúlit belemagyarázni, felnőtt ember vagyok."

Én is felnőtt ember vagyok, és felnőtt fejjel jövök rá olya dolgokra, amiket gyermeki képzelőerővel "túl erősnek" tartottam volna. Ha pusztán fizikai síkon nézzük a dolgot, eleve elég valószerűtlen, hogy egy lendületben, mozgásban lévő emberi test magától visszalökje magát, mégpedig a "mellkasánál fogva". Nem egy és nem két ilyen történetet hallottam már.

A földöntúliról pedig az a véleményem, hogy valami mindig addig "földöntúli", amíg mi, emberek annak tartjuk. Egykor az elektromos áram is az volt.

A szkeptikusok az adrenalinra fogják, mások esetleg az őrangyalodra, stb..Hogy mi az igazság ezek közül, az továbbra is rejtély marad azt hiszem.Velem többször is történt már olyan hogy az utolsó pillanatban megmentett a bajtól valami, valaki,

Egyszer, miközben hazafelé sétáltam a gyalogúton, hirtelen határozottan úgy éreztem, mintha valami lekényszerítene a járdáról a fűbe.És ezután hirtelen nagy sebességgel elszáguldott mellettem egy idióta biciklis, szerintem elütött volna az a vadbarom, ha nem húzódok le.Nem lehet belemagyarázni, hogy biztos hallottam a biciklit.Nem, nem hallottam,tök csendben suhant el!Akkor egyszer éreztem ezt, hogy lenyomnak az útról.Nem tudom, ki, vagy mi volt, de köszönöm!

Aztán volt olyan is, hogy egyedül voltam otthon, álltam az

ablaknál és néztem kifelé, ekkor zajt hallottam kintről és azt hittem, hazajött anyu, elindultam kifelé, és abban a pillanatban ahogy elléptem, leszakadt a nehéz függönykarnis.Ha csak egy másodperccel tovább állok ott, fejbevág, lehet, agyon is üthetett volna, elég magasról zuhant.Megijedtem nagyon, kirohantam, de nem jött haza senki, pedig hallottam, hogy babrálnak az ajtóval.Nagyon hajmeresztő volt az egész!

De sorolhatnám, mert volt még több hasonló esetem, de érdekes amúgy, mert előfordult olyan is, hogy senki, semmi nem segített, hogy megússzak valami bajt vagy balesetet, de az is igaz, hogy bár átéltem ezeket, végül is maradandó károsodás nélkül megúsztam.Gyanítom, hogy csak azoknál az eseteknél lépett közbe valami "láthatatlan " erő, amit nem úsztam volna meg élve a segítsége nélkül.