Normális, ha nem szeretek "meditálni", mégis úgy érzem, hogy mindig hozzáférek a belső hangomhoz?

Szia!

Ha nem szeretsz meditálni, nem kell erőltetned. A lényeg, hogy zárkózottságod révén nem nyomják el a külvilág zajai a belső hangod. Tapasztalatból beszélek, én is ilyen személyiség vagyok.

Ok, átfogalmazom: a zárkózottság és a befelé fordulás teljesen más, mint a meditáció. Ahogy te írtad, ilyenkor elvagy a saját belső világodban. Ehhez nem kell semmilyen különösebb képesség vagy gyakorlás, a legtöbb ember csinálja, én magam is elég gyakran.

A meditáció nem más, mint a tökéletesen irányított figyelem. Az az állapot, amikor nem engeded az "elmédnek", hogy mindenféle spontán gondolatokkal elterelje a figyelmedet, nem gondosz jövőre, múltra, semmire és senkire, csakis és kizárólag egyetlen dologra, amire koncentrálsz. Ez az átlagember számár nagyon nehéz, de idővel tanulható. Az, hogy ülsz törökülésben, sötétben, csendben a szobádban, és próbálsz mindent kizárni a fejedből, csak egy alapvető gyakorlása a meditációnak, az első lépés. Aki képzett, az képes lehet bárhol és bármikor meditálni, és nem "csak úgy", hanem meditálhat bármelyik cselekedetén, bárkin és bármin. A lényeg a tökéletes, zavartalan, előítéletektől mentes, összpontosított figyelem.