Szerintetek mi van a halál után?

Így van!

A halál után nincs az égvilágon semmi!!!

Ha halál után nincs semmi, akkor teljesen mind1, hogy most halsz-e meg vagy még élsz 20-30 évet.

Én reinkarnációpárti vagyok.

Nemreg hallottam egy elmeletet, ami szerint van egy 'osenergia' szeru dolog, ami minden eletet mukodtet, a faktol a bogarakon at a nemmtudom milyen kemiai reakciokig amik vegbennek minden nap az embereket is ez hajtja. Tehat mind egyenlok vagyunk, csak a tapasztalataid, a fajod vagy a nevelesed hatarozzak meg a szemelyisegunket, de igazibol nem vagyunk mas, csak egy gazdatest amit ez az energia mukodtet, csomo reakciok eredmenye. Aztan ha meghalunk, akkor ez az energia talal maganak egy masik gazdatestet, amit mukodtethet, mert ezt szereti csinalni:-) ez egyfajta reinkarnacio, lehet hogy fa lesz belole, lehet hogy szel, atomvillanas, bogar v barmi:-)

Nekem eddig ez az elmelet tetszik a legjobban:-)

Egy dög

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,

melybe ma szemünk ütközött:

Az ösvényforduló kavicsos homokágyán

váratlan egy iszonyú dög

nyitotta, lábit cédán magasba lökve,

míg izzadt méreg járta át,

elénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,

kipárolgással telt hasát.

A nap sugarai tán azért tündököltek

úgy e sülő szemét fölött,

hogy atomjaiban adják vissza a Földnek

azt, amit az egybekötött.

S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra

nézett alá az ég szeme;

a bűz ereje az egész rétet bejárta,

azt hitted, elájulsz bele.

A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle

folyadékként és vastagon,

fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve

másztak az élő rongyokon.

S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve

s gyöngyözve néha felszökellt;

a test bizonytalan dagadva-lélegezve

sokszorozott életre kelt.

S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,

mint futó szél a tó vizén,

nagy mint a mag, melyet a gabonaszitában

ütemre forgat a legény.

A széteső alak már-már nem volt, csak álom,

kusza vonalak tömege,

vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon

a művész emlékezete.

Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva

nézett bennünket dühösen,

sóváran lesve a percet, amikor ujra

lakmározhat a tetemen.

- És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,

ilyen ragály és borzalom,

szemeim csillaga, életem napvilága,

te, lázam, üdvöm, angyalom!

Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő,

az utolsó szentség után,

csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő

s kövér gyom burjánzik buján.

De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön

vad csókjaival megehet,

én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm

elrothadt szerelmeimet!

(fordította: Szabó Lőrinc)

-Baudelaire

Halihó,

teljesen egyértelmű hogy voltál a születésed előtt is és utánna is leszel.

Ma ez már megismerhető, még életedben biztos tudásod lehet róla.

Halálod után méginkább élni fogsz és nagyobb rálátásod lesz a világra.

Ezen életedben vannak feladatok amiket felvállaltál, az egyik hogy megismered magadat és a világot. Aki feladja a keresést az igazság felé az megint egy haszontalan életet élt....

Ez nem teória. Ez a gyakorlat.

Szép Napot! :)

t.

"Csak az ember egoizmusa és önimádata akarja elhitetni velünk hogy nem "múlunk el" ?"

Nagyon ráéreztél a dolog lényegére. :)

Gondolj bele. Egy ember mióta gondolkodik ezen vagy bármin? Amióta megszületett. Vagyis a nemlétről nincs tapasztalása. Ezért minden, amit tud vagy gondol, a létezéséből indul ki, ez az, ami alap. A saját nemlétünk teljesen idegen a gondolatainktól, ezért nem is igazán tudunk megbírkózni vele. Persze tudjuk, mi a helyzet, de igazából nem lehet felfogni. Ezért születtek és fognak is születni elképzelések, mi történik velünk halálunk után, vagy hol voltunk születésünk előtt.

Mi van a halál után?

Semmi. Megszűnik számodra az Univerzium, és ki tudja mi van a Halál után. Talán újjá születsz emberként, vagy új Univerziumban, új Bolgyón, vagy új Élőlényként. Senki se tudja megmodani.

A Másik verzió az hogy hirtelen meghalsz, korom fekete minden, és hirtelen újjá születsz, és elfelejted az előző emberi életedet, magadat, családod.