Ha leírom a félelmeimet, az kicsit segít, hogy ne váljanak valóra, soha?

A félelem a legalacsonyabb rezgésszámú frekvencia. Fölösleges leírni a félelmeidet...vagy én legalábbis nem látom értelmét!

Szabadulj meg a félelmeidtől és a félelmeid pozitívumát mondogasd magadnak, írd le egy papírra és tedd oda, ahol minden nap látod, vagy vedd fel a hangod, ahogy ezeket a jó dolgokat mondod, tegyél alá valami szép kellemes zenét és hallgasd minden nap. Hogy miért? Mi értelme van ennek? Tudod az embernek van olyanja, hogy tudatalatti. Ez valahogy bevan máár programozva. Lehet, hogy jol, lehet, hogy rosszul. Ez olyan mint egy robotpilóta. Irányít téged. Olyan frekvencián mozogsz... Na, mi van akkor, ha rosszul vagy beprogramozva? SEMMI! Simán átprogramozhatod magad. hogy hogyan? Ismétléssel.

Na most már érted, hogy mire jo az amit írtam! :)

Azt aki neked egy ilyen tanácsot adott kerüld el.

Nem véletlenül kérdeztél itt, mert a belsőd jelezte a hamisságot.

Ha már van olyan dolog amit leírtál azt a papírt égesd el.Ne kidob, hanem égesd el.Tűz érje.

Én nem gondolom, hogy az ismerősöd rossz szándékból mondta volna, bár én sem tartom jó ötletnek.

Nem lehet, hogy arra gondolt, hogy a leírásnak az lenne a lényege, hogy konkrétan fogalmazd meg, hogy mitől is félsz (nem csak homályosan, vagy általánosságban), mert így könnyebb vele szembenézni, de utána vizsgáld meg objektíven, hogy reálisan nézve mennyi esélye van, hogy ez bekövetkezzen? Mert így talán valamivel könnyebb utána elengedni a félelmedet.

Szerintem azt is érdemes lenne végiggondolnod, hogy ha az esemény mégis bekövetkezne, akkor hogyan tudnád kezelni azt a helyzetet, annak a következményeit.

Eleinte én is fura ötletnek tartottam azt a tanácsot, hogy adott esetben gondoljuk végig, hogy mi a lehető legrosszabb, ami bekövetkezhet. De mikor kipróbáltam a gyakorlatban, konkrét félelmek kapcsán, akkor azzal szembesültem, hogy ha nyilván rosszul is érintene, de nem omlana össze a világ, és abban a helyzetben is lennének választási lehetőségeim, nem lennék totálisan tehetetlen és eszköztelen.

Pont nemrég olvastam valahol egy olyan meglátást, hogy a félelem és az aggodalom alapja leginkább az, hogy a saját alkalmatlanságunktól rettegünk, attól, hogy - rajtunk kívülálló körülmények miatt - adódhat olyan helyzet az életünkben, amivel úgy érezzük, hogy adott esetben esetleg képtelenek lennénk megbirkózni, ahelyett, hogy összeroppannánk a terhe alatt.

Az 1. hozzászóló szerintem hasznos tanácsot adott, de nem tudom, hogy azt a megfogalmazását, hogy "a félelmeid pozitívumát mondogasd magadnak, ...." pontosan úgy értelmezed-e, ahogy Ő szerintem gondolta.

Nyilván úgy értette, hogy a félelem alapú gondolat helyett az adott helyzetre vonatkozóan fogalmazz meg valamilyan pozitív tartalmú, megerősítő állítást.

Én is éppen ugyanezt a tanácsot írtam volna magamtól, és ha már előtte le is írod a félelemet, én is azt javasolnám, hogy utána szabadulj meg attól a papírtól valamilyen formában, mert annak is van egy szimbolikus jelentése, és üzenete a tudatalattid számára, hogy ezt megsemmisíted a fizikai síkon is, mint ahogy igyekszel a tudatodból is elengedni.

A figyelmedet pedig próbáld utána minél inkább a megerősítő állításon tartani, és megélni, magadban erősíteni azokat a pozitív érzéseidet, amiket ez vált ki belőled.

Én hiszek abban (és meg is tapasztaltam sokszor az életemben) hogy a gondolataimmal, de méginkább azokkal az érzésekkel, amit kiváltanak belőlem, tényleg teremtek az életemben. Azoknak a dolgoknak adok energiát, teret a saját életemben, amin a figyelmem, a fókuszom van.

A hétköznapokban még mindig, a sokadik alkalommal is rácsodálkozom, hogy sokszor milyen gyorsan megjelenik valami pozitív változás, elmozdulás valamilyen életterületen, ha az azzal kapcsolatos gondolkodásomat és érzéseimet sikerül tudatosan és kitartóan megváltoztatni.

Végül megosztanék veled egy roppant egyszerű, de szerintem megfontolásra érdemes gondolatot az aggodalomról, amit nemrég olvastam valahol:

"Az aggódás az, amikor a képzelőerőnket olyan dolgok megteremtésre használjuk az életünkben, amiket nem akarunk."

(Abraham-Hicks)

Kedves Kérdező!

Nagyon szívesen! :-)

Kedves 5./6./7. Hozzászóló!

Először nagyon megleptél a reakcióddal és a feltételezéseddel, de végül szereztél nekem pár vidám percet, mert kifejezetten viccesnek éreztem, amit írtál.

Nem feltételezem, hogy kihívásaid lennének a szövegértés terén, és azt sem, hogy üldözési mániád lenne.

Nem szeretném megbántani az érzéseidet, de szerintem lehet, hogy érdemes lenne megvizsgálnod saját magadban annak az okait, hogy ha azok után, hogy (elvileg figyelmesen) elolvastad, amiket írtam, bármi rossz szándékot feltételezel rólam.

Nem tudom, észrevetted-e egyébként, hogy ennél a kérdésnél (az általad feltételezett alattomos szándékom ellenére) én voltam az egyetlen hozzászóló, aki nem akart annyira "inkognitóban" maradni, hogy még a felhasználó nevét sem vállalja fel. :-)

De ha ez Téged megnyugtat, szívesen felajánlom a kedves Kérdezőnek, hogy egy privát üzenetben megadom Neki az elérhetőségemet, hogy egy fél perces telefonhívással megbizonyosodhasson arról, hogy az az ismerőse vagyok-e, aki neki azt a bizonyos tanácsot adta, de most, hála Neked, lebukott, bár nem gondolta volna, hogy "kiderül a turpissága". :-)

Őszintén sajnálom egyébként, ha esetleg abból fakad a bizalmatlanságod és gyanakvásod, hogy Neked ennyire rossz tapasztalataid voltak a saját ismeretségi körödben.

Arra a megjegyzésedre pedig, hogy:

""A 4-esnek meg ment a minusz, ordít az mire és hogy irkálta.",

annyit tudok mondani, hogy amikor választ írok egy kérdésre, nem az a cél lebeg a szemem előtt, hogy "zöld pacsikat" kapjak, hanem az, hogy őszintén azt írjam, amit gondolok, függetlenül attól, hogy másoknak mennyire tetszik a véleményem vagy sem.

Egyrészt nem függ az önértékelésem attól, hogy mások véleménye szerint hány %-ban adok hasznos válaszokat ezen a fórumon. Másrészt nem azonosítom saját magamat a véleményemmel, így ha a véleményemet támadják vagy kritizálják, akkor nem úgy élem meg, hogy személyemben támadnak vagy kritizálnak engem.

Én nem pontoztam le a Te hozzászólásaidat, egyrészt mert én nem vonom kétségbe a jó szándékodat, másrészt szerintem bízzuk a kedves Kérdező értékítéletére, belátására és megérzésére, hogy a hozzászólások közöl melyiket tartja megfontolásra érdemesnek.

Minden jót Neked!