Eckhart Tolle tanításiban szemlélődés a boldogságot lelkességet kizárja?

Én azt mondanám, hogy mivel minden öröm egy érzésen alapul, ahogyan minden bánat is. Ez azt jelenti, hogy egyrészt nem állandó, mivel ma érzed holnap nem, tehát jön és megy, magyarán múlik, ami meg múlandó, nem lehet állandó, ezért mondhatni szabályszerű, hogy öröm után bánat vár, ha más nem, amiatt, hogy elmúlt az öröm. Másrészt benne van a fogarmazásban, örülök, vagy érzem az örömöt, így az nem én vagyok, csak érzem azt. Amint azonosulsz ezzel, aláírod, hogy te vagy az az öröm, ezért múlandó vagy, tehát előbb utóbb adott a bánat emiatt. Ha észreveszed, hogy te mint figyelő vagy, illetve érzője ezeknek, aki mindig is van és érez örömöt bánatot, rájössz, hogy ez csak az állandó. Tehát nem azt mondod, hogy boldog vagyok, hanem érzem a boldogságot, ezért ha az múlik, én maradok. Mert ha azt mondod boldog vagyok, -ahogy írtad- azonosulsz vele, az azt jelenti, el fogsz múlni, mivel ez nem állandó, lehet holnap szomorú vagy, de az is elmúlik.., stb. Ezért nem éri meg azonosulni az érzemekkel, inkább figyelni. Ha ezt megtudod tenni, rájössz mi az állandó és ez lesz az a bizonyos öröm maga. De ehhez hozzá tartozik, hogy a szavak legjobb esetben is kegyes hazugságok, tehát minden amit hallasz, olvasol, úgymond nem igaz, ha csak a szavakat figyeled. Azt javasolnám nézz a szavak mögé, milyen jelentés rejlik a háttérben.

Nem zárja ki a boldogságot, pont hogy minden pillanatban jelen van a lelkesség, boldogság, akkor is ha nincs konkrét "okod" rá. Ünnepeld a pillanatot, ne csak éld.