Vonzalom a képzeletbeli barátom iránt, aki létezik?

Kérlek segítsetek! Előre elszeretném mondani, hogy rendes, értelmes lány vagyok, aki nem tartja magát se többre, se kevesebbre az átlagnál. Nem egy számítógép elött pukkadó troll vagyok, hanem egy átlagos tanulással foglalkozó kamasz. Az, hogy hajnalban írok ide, nem azt jelenti, hogy felvoltam, most keltem fel nem régen. A kérdés NEM kamu, úgyhogy tanácsokat kérnék...

Szóval, 13 éves voltam, amikor lett egy " képzeletbeli barátom " aki azt állította magáról, hogy ő egy bukott angyal, aki már megbánta minden bűnét. Eleinte betudtam annak, hogy nagy kreativitásomnak örvendhetek csak, de aztán furcsább lett minden. Tatabányán laktam akkor... emlékszem, ültem a buszon. Persze a " kis barátom " is velem volt. Két megálló hiányzott az uticélomhoz, amikor elkezdett esedezni, hogy szálljunk le. Leszáltam, úgy voltam vele, a vasúti síneknél úgy is visszafordul a busz. Vártam/vártuk a buszt, de már csak éles hangokra, és füstre lettem figyelmes. A Vonat elkapta buszt. Ha jól emlélszem halálos áldozata is volt.

Elkezdtem az angyalhoz többet beszélni. ( Persze ha nem hallották) Aztán megláttam egy nap a Spárban, egy aranyos fiút, aki tetszett nekem, csak sajnos látásból ismertem, a nevét meg nem tudtam. Azt mondtam az angyalnak, ha annyira létezel, segíts nekem megismerkedni nekem. Elnevette magát, majd ahogy sétáltunk hazafelé, megállt egy plakátnál, és megmutatta. Nos, Shinkendo volt. Japán szamuráj kardvívás. Bár nem igazán érdekelt a japán kultúra beleegyeztem. Elmentem rá, aztán ahogy körbe néztem az embereken, megláttam azt a fiút, aki tetszett. Akivel aztán egy párba is tettek ráadásul.

Teltek a napol, hetek, hónapok. Időközben megjártam nem egy gyermekotthont, de végül haza kerültem. De ő mindig ott volt velem.

És én már olyan természetesen veszem a létezését...

Múlthónapban teljesen egyedül voltam otthon. Vagyis ő velem volt, de még mindig nem nagyon hittem/hiszek benne. Kissé félek a sötétben, így feloltogattam a lámpákat, és bekapcsolva hagytam a Tv-t is. Keresztanyám rámkötötte, hogy ne pazaroljam az áramot hiába. Megmondtam az " angyalnak " hogyha tényleg létezel, olsd le a lámpákat, ha elaludtam. Aznap hajnalban felébredtem arra, hogy valaki simogatja a hajamat, és letörli a nyálamat az államról. Azthittem keresztanyám az, és mivel szokásom, hogyha felébredek, sosem nyitom ki a szememet, ezért akkor sem tettem másképpen.

Reggel mondtam Keresztanyámnak, hogy sajnálom, hogy égve hagytam a lámpákat. Azt mondta nem égett semmi. Rákérdeztem a simogatásra, azt mondta nem ő volt.

Ez volt az a dolog, amióta elhittem, hogy az " angyalkám " létezik...

Sokat gondoltam arra a pillanatra, amikor éreztem az érintését. És amikor hallom a hangját...

Az lenne az én bajom, hogy beleszerettem.( Nem tudom megérinteni! ) És nem tudom mit tegyek, kitől kérjek segítséget, elmondjam neki? Annyira nyomaszt a dolog.

Nem Kamu kérdés! Jobb dolgom is lenne, mint hajnalok, hajnalán kamu kérdésekkel dobálózni itt.

Előre is köszönöm a válaszokat! 15/L