Miért tesz az istenhez beszélés templomban vallásossá, de az utcán őrültté?

Ha a büntető törvénykönyvet mondanád fel a buszon, akkor sem lennél népszerű :D

Nem szokás utcán magunkban beszélni. Aki ezt a szokást nem tartja, arról azt gondolják nem egészen komplett.

De ha próféta akarsz lenni...

Pipsóban vetkőzhetsz, utcán nem, parlamentben hazudhatsz, bíróság előtt nem.

Mindennek megvan a helye.

sajnálom, rossz jelenet lehetett és megviselt

De van, hogy ami jó, de rosszkor és rossz helyen elveszíti ezt a jóságát.

Van szép Ady vers. De ha valaki felszáll a tömött villamosra, a fáradt, elgyötört, izzadó utasok közé és fennhangon szavalni:

"Jöttem a Gangesz partjairól,

Hol álmodoztam déli verőn,

A szívem egy nagy harangvirág

S finom remegések: az erőm."

- akkor könnye lehet, hogy rávágják, "menj is vissza".

Mik voltak azok a dolgok amiket a "próféta fejéhez" vágtak?

---

A 3-as egyébként jó összefoglalta ,de azért egy ima (mondjuk én nem imádkozok) elmondása az utcán nem egészen olyan ,mintha az utcán vernéd ki vagy hangosan káromkodnál.

Ne mondd ki, csak gondolatban, és nem fognak őrültnek nézni. Egyelőre még mindenki arra gondolhat, amire akar. És aki hisz Istenben, abban is hisz, hogy mindig vele van, mindig meghallja őt, akkor is, ha nem beszél hozzá hangosan. Én egyébként rikán megyek templomba, akkor is esküvőre vagy turistaként, nem imádkozni, az ágyam mellett sem mormolok soha, de hiszem, hogy hall és lát engem, és ismeri a gondolataimat. Volt már, hogy az utcán "beszéltem vele" mégsem nézett rám senki furán, mert soha egy szó sem hagyta el a számat. Mégis, ha bármit kértem, megsegített.

Az más, ha másokkal direkt meg akarom osztani a gondolataimat, de akkor esetleg előbb finoman megkérdezem érdekli-e a téma, és nem kezdem el az akarata ellenére őt megtéríteni... Főleg nem buszon, ahol nem tud elsétálni az, akit nem érdekel a dolog... Ez nekem erőszakos. Ha az utcán (mondjuk egy nagyobb téren) elkezd beszélni, megtehetik, hogy köré gyűlnek hallgatni, de ki is kerülhetik őt.