Mi volt számodra sorsfordító hatással? Részletek?

Amikor elvégeztem egyfajta késztetés hatására az úgynevezett rizses kísérletet. Azelőtt nem hittem a spirituális dolgokban, s ez indított el az úton.

Valahol olvastam róla, s ugyan hülyeségnek gondoltam, de valahogy mégis kíváncsi voltam, s kipróbáltam.

Maga a kísérlet dr. Masaru Emoto nevéhez fűződik, aki a gondolatok, vízre való hatását kutatta.

Eszerint főtt rizst három fele osztottam, s lezárt befőttes üvegekben, szoba hőmérsékleten hagytam őket. Megjelöltem mind hármat, különböző módon, a későbbi azonosítás végett. Napjában egyszer-kétszer kellett az egyiknek szeretetet sugározni, a másiknak gyűlöletet, a harmadikat pedig figyelmen kívül kellett hagyni. Ez nagyon furcsának tűnt így először, de a lényeg az volt, hogy kézbe kellett venni, s az egyiknél pozitív gondolatokat kellett megteremtenem magamban feléje, a másiknál pedig negatívakat, bármi is legyen az.

Néhány nap múlva megdöbbentő különbség alakult ki a rizsek között. A szeretett rizs teljesen egészséges, hófehér maradt, mintha akkor főztem volna ki, a gyűlölt rizsen volt némi penész, a figyelmen kívül hagyott pedig annak rendje módja szerint teljesen penészes lett. Egy hét után befejeztem a gondolatok küldését, de 2 hónapig hagytam mindent és figyeltem. Megdöbbentő volt, a helyzet 2 hónap múltán sem változott. A szeretett rizs hófehér, egészséges volt, a gyűlöltön volt némi penész, a harmadik pedig teljesen penészes volt. Megjegyzés csak: plusz adalékként ez a kísérlet egyfajta önértékelési tesztnek is felfogható, hiszen látszik, ki mennyire tud szeretni vagy gyűlölni. Például van akinél a gyűlölt rizs is jobban penészes lesz, mint nálam.

Szóval ennek a kísérletnek az eredménye döbbentett rá arra, hogy valami nem stimmel azzal a világképpel, amiben felnőttem. Hogy a gondolataink nem lehetnek pusztán az agyunk termékei, melyek csupán a koponyánk falán belül léteznek. Valami más természetűnek kell lenniük, ha így képesek hatni, egy tőlünk független fizikai elemre. S akkor tudni akartam, mi is akkor az igazság.

Innen egy hosszú útra indultam el, de ez volt a kezdet. A sorsfordító kezdet.

Amikor 15 évesen magamra maradtam. Innen kezdve csak az volt a kérdés hogy maradok fenn az életben, mit kell tenni, hogy megálljak a lábamon.

Mindenkinek ajánlanék egy minimum 2 éves ilyen kiképzést fiatal korában, hogy tanulja meg, mi az élet. Tök egyedül, lakás, otthon, hozzátartozók nélkül, csak max. egész nap egy szelet kenyérrel, vagy max. lángossal a gyomrodban, télen a lukas csizmatalpon befolyó jeges vízzel, a hajnali munkakezdéssel, hogy megélj valahogy nagyon szegényesen. Semmi mobiltelefon, semmi internet, semmi buli, csak a meló és a kilátástalanság.

És megtanultam. Megtanultam, hogyan kell munka után suliba járni, leérettségizni estin, majd pedig 2 diplomát és 2 nyelvvizsgát letenni, és sikeres életet élni.

Csak az első 20 év volt a nehéz!