A Kronovizor (Looking Glass Project) valós (volt)?

"Volt néhány információ, aminek köze volt a csillagkapukhoz és a Looking Glass Projecthoz (LGP), pontosabban a 2012-es problémához.

Ezekkel a projektekkel kapcsolatban a közvélekedés az, hogy

a projektet leállították, mert volt egy probléma, amikor 2012-hez közeledtünk. Többféleképpen is hallottam már ezt, de tudomásom szerint a probléma, hogy

az idősíkok összefutnak azon a ponton az időben. És amikor eleget tudsz a csillagkapu projektekről

és a LGP-ről, akkor tudod, hogyan működnek a húrelmélet és a valószínűségek. Hogyan működik az, hogy egy döntést hozunk itt, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy másik választás nem létezhet ugyanabban az időben.De, ha egyszer

az agyad ráállitod erre a dologra, rájössz, hogy a végén -egyszerűbben fogalmazva- a döntéseknek, amiket hozunk, egyre

kevesebb a lehetséges következmények száma a jövőre nézve, az idő szűkülő keresztmetszetében nem számít, hogy milyen döntést hozunk. Ez fontos azoknak az embereknek, akiknek köze van a LGP-hoz. Mert azoknak

választási lehetőségeknek az ismeretében használták azt, hogy a döntéseik után

a jövő bukkan fel.

A nagy hiba az volt

a jövő lehetőségével amikor elkezdtük használni a számítógépet, hogy azt mondjuk, ha pl. adott döntést hozunk, akkor pl. 79%

százalékban lehetséges, hogy adott forgatókönyv bekövetkezik, és 21 százalékban lehetséges bármi.

Tudod, a számokat, hogy ez a forgatókönyv reálisan megtörténik, ez volt az akkori felfogás. Azonban, ha tovább megyünk, a szabad akarat továbbra is működik ebben a játékban, és a 79 százalékos lehetőség néha megváltozik. Nagyon-nagyon gyorsan.

De, ha megnézzük a helyzetet egy egy bizonyos ponton, nagyon reálisnak tűnik, hogy létezik legvalószínűbb lehetőség. Az történt, hogy nagyon okos emberek elkezdtek rájönni, hogy valami nagy dolog készülődik. Valami, ami miatt a jövő összes lehetősége, bármely választás forgatókönyve, minden lehetőség, amit betápláltak és megfigyeltek a Looking Glasson keresztül eredendően ugyanabba a jövőbe vezetett, és semmilyen döntés, semmilyen lehetőség nem változtatott rajta egy bizonyos ponton túl.

Ez a nagy titok.

Minden lehetséges idővonal ugyanabba a történelmi helyzetbe vezet. Emiatt a jövő miatt esett vak pánikba mindenki, akinek megvan az összes

információja, akik mindent tudnak a Looking Glassról.

A világ elitje valószínűleg rájött, hogy ez a játék vége. Semmit nem lehetett már manipulálni ezen a ponton túl.

A hadseregben voltam, akkor 1997 előtt, amikor bajba kerültem. Az egyik különleges terület volt, amin dolgoztam. Elképesztően intuitív voltam a problémákkal kapcsolatban. Problémamegoldás és akciótervezés. Vagyis pontosabban a rossz akciókat javítottuk ki, természetesen tudva, hogy a húrelmélet és a lehetséges jövőképek hogyan működnek.

Ez lehetővé teszi, hogy nagyon gyorsan tudsz dolgozni az elméddel, hogy meglásd a valóságot, ami bekövetkezik. Eldönteni, hogy milyen döntéseket kell hozni ahhoz, hogy megváltoztassuk a helyzetet egy bizonyos kimenetel érdekében.

Egy bizonyos ponton, miután végeztek a számítógép hallgatásával, hogy újra és újra azt mondja nekik,

hogy meg fog történni, behívtak és megkértek, hogy oldjam meg ezt ezt az idővonal-összehúzódási problémát. Végül elvégeztem a szükséges vizsgálatot, az összes nyomozást, és a megerősítés az volt, hogy a számítógépnek igaza van, az idővonalak le fognak csökkenni valami elkerülhetetlen dologra, elkerülhetetlen eseményre.

Jósoltak, jósolták azt, amit el akarnak hitetni velünk, hogy meg fog történni, amit megetettek velünk. De nem,

valójában nem tudják irányítani, hogy mi történik. Csak a reakciót tudják irányítani. És úgy tűnik, hogy nem számít, hogy mit csinálnak, mit próbálnak, hogy olyan kívánt reakciót okozzanak, ami ellentétes hatást vált ki. Ma sokkal könnyebb elmagyarázni, mint régen, hogy mi ez a folyamat,ha meg kellene neveznem, akkor azt mondanám, hogy ez a

ébredési folyamat.

Ez a tudatosság evolúciója.

Nem lehet megakadályozni, és

nem számít, milyen döntések vagy lehetőségek kerülnek befecskendezésre az egyenletbe végül minden megoldódik és mindannyian megtudjuk az igazságot. Tudatára ébredünk a hazugságok hatalmas gátjának, ami azért épült, távol tartson minket a tudástól, a hatalmas mennyiségű információtól, aminek egyébként mindenkinek birtokában kellene lennie.

Alapvetően arról, hogy mi történt a LGP-vel. Nem csak azt nem akarták, hogy az emberek használják, mert tudták, hogy

ugyanaz a dolog fog mindig feljönni; de ugyanakkor azt sem akarták, hogy bárki más megtudja, hogy mit mond a gép.

Biztos vagyok benne.

Mert ez az információ egy monumentális aggodalomra ad okot.

Először azt hittem, hogy a világvége. Most már látom, hogy csak az ő világuk vége.

Az lenne a legjobb összefoglaló, ha azt mondanám, hogy ha én ha mindenkit meg tudnék győzni, hogy minden értelemben,az amit igaznak hiszünk végül igazzá válik. Ha valaki meggyőz minket, hogy egy nagy katasztrófa fog bekövetkezni a közeljövőben, akkor egy nagy katasztrófa a közeljövőben bekövetkezik.

Ha nem vesszük be ezt a félelmet és elfogadjuk, hogy valójában tudjuk semmi se jön a szokványos dolgokon kívül, akkor az idővonalak konvergenciája a lehető legtermészetesebb módon történik meg. Minden olyan kísérlettől függetlenül, ami megpróbál elszakadni ettől az elkerülhetetlen következtetéstől, látom az új kezdetet, ennek a valóságnak a végét, mint valami olyasmit, amit nem is tudunk most elképzelni, megérteni a mai szintünkön, hitvilágunk jelenlegi szintjén. De amikor az összes információ megérkezik, akkor kiárad az egész, és nem lesz tagadhatatlan, hogy mi az igazság, mi hazugság vagy illúzió.

Alapvetően azt, amit most tapasztalunk az az, hogy két sakkozó mester ül egy asztalnál, és az egyikük lenéz

és látja, hogy sakk-mattban van

hét lépés múlva és átnéz az ellenfelére, és tudja, hogy az ellenfele is látja.

Nincs kiút.

Tehát ezen a ponton a vesztes csak elhúzhatja a játékot. Mindkét játékos tudja, hogy a játéknak vége. Csak idő kérdése, hogy mikor, és akkor kénytelen lesz és akkor a másik is kénytelen lesz azt csinálni, ami kell és végül sakk-matt.

Mi, mint egy faj, megérthetnénk, hogy a játéknak vége, a játékszabályok alapján a rossz fiúk már vesztettek a jó fiúk ellen.

A jó fiúk már nyertek.

Igen, vannak még lépések az asztalon, de ezeket a lépéseket kikényszeríti az a játékos, aki nyerni fog. Az egyetlen módja annak, hogy a matt ne történhessen meg, ha a játékos, aki nyer, hibázik. De az összes információ alapján, amit tudok,

az összes információ, amit összegyűjtöttem, amit kaptam, az összes információ, amit átnéztem nekem elég nyilvánvalónak mondja, hogy

hogy a jófiú játékos a sakktáblán pontosan tudja, hogy mit kell tenni, hogy megnyerjük a játékot és így ezen a ponton bármi hiba

szinte lehetetlen.

De ismétlem, tényleg meg kell megérteni a játékot, hogy

tudd, hogy a vesztes fél már elveszett. És biztos vagyok benne, hogy a legtöbb ember -aki egy sakkjátékot néz két

magasszintű sakkozó között- csak később tudja, hogy a játéknak már rég vége van, mint a két sakkozó. Nem látják úgy a táblát, nincs meg a sakktudásuk, hogy tudják már csak hét lépés van hátra."