Jövendő mondó lennék?

Miquel

Az elküldés időpontja: ma 11:00

Az üzenet előzménye: A kérdésre írt válasz: Jövendő mondó lennék?

"Egyszer már elmagyaráztam neked, hogyan működik az emberi agy. Azt a válaszomat töröltetted. Most már higgy, amit akarsz, nem fogom még egyszer leírni."

Az üzenet témája: Válasz

Az üzenet szövege: Milyen válaszodat töröltem? Nem töröltem én semmit. :)

Oks, elnézésedet kérem az elhamarkodott ítéletért. Ez esetben kifejtem az álláspontomat.

Az emberi agy úgy van berendezve, hogy elraktározza a túlélés szempontjából fontos információkat. Azt is, hogy egy-egy történésnek mi a végkimenetele. Te ezekről nem tudsz, de tudat alatt milliónyi momentum vár arra, hogy szükség esetén előtérbe kerüljön.

Mondok egy durván lesarkított példát. Kiskorodban elejtettél egy tárgyat. Mondjuk valamelyik játékodat. Az leesett és koppant. Holnap mész az utcán, és meglátsz egy faszit, aki éppen kiugrik a tizedikről. Te azonnal tudni fogod, hogy hacsak nem Batman egyenesági leszármazottja az illető, hamarosan a járdán fog talajt. Sőt, azt is tudni fogod, hogy nem koppanni, hanem inkább puffanni fog.

Érted? Az életünk javarészt ismétlődő események sorozata. Tehát a tudatalattinknak bőven van módja elraktározni dolgokat, amikből előre tudja vetíteni, hogy egy történés után mi következik majd.

Továbbmegyek.

Mint mondtam, a túléléshez szükséges információkat raktározza el a tudatalatti. Most tegyük fel, hogy reménykedsz egy pillanatig, úgy érzed, hogy az előbbi faszi valami csoda folytán nem zuhan a járdára, hanem menet közben valahol megakad, vagy elkapják. De, mint tudjuk, csodák nincsenek, és az ipse igenis szétloccsan a járdán. Az ehhez fűzött reményedet, érzésedet nem menti el a tudatalatti, hiszen az történt, ami az események következtében várható volt. Tehát semmi rendkívüli nem történt. Ami zuhan, az előbb-utóbb földet ér. Na, most tételezzük fel, hogy van egy ilyen vitrined:

[link]

Amint látod, a hátsó sarkánál a rögzítő csavar valamelyest kiáll a falból. Ahányszor csak odatéved a pillantásod, átfut az agyadon, hogy akár le is eshet a vitrin, és ripityomra törnek a benne tárolt dolgok. Természetesen nem esik le, és nem is marad meg benned az érzés, hiszen az történt, aminek történnie kellett; nem esett le a vitrin. Több éve, nap mint nap eljátssza veled ezt az agyad, és mindig elfelejted, mert a túlélés szempontjából semmi lényeges nem történt. De ha egyszer mégis leesik, egyből eszedbe jut, hogy te gondoltál erre!

Tehát nem kell túlspilázni ezt a dolgot. Nem vagy látnok, nem vagy jósnő, és nem vagy Nostradamus.