Valaki, aki jártas az okkult tudományokban, el tudná nekem mondani, hogy működik-e, vagy csak handabanda az egész?

M ég fiatallány koromban voltam egyszer egy szellemidézésen.Ott a szellem az asztalkopogással válaszolt a kérdésekre.Később olvasta,hogy ennek mi a trükkje.

Friderikusznak van egy könyve : A halottlátó asszonyról.Riportokat készített vele és az áldozataival.A 70-es évek környékén működött ez a nő.Ha megtudod szerezni,érdemes elolvasni.

Ami még érdekes,ha olvasol régi babonákat,nagyon sok van

ami hasonlít ezekhez a témákhoz.

"Valaki, aki jártas az okkult tudományokban, el tudná nekem mondani, hogy működik-e, vagy csak handabanda az egész?"

Azt nem tudom megmondani, hogy működnek-e. Hajlok rá, hogy nem, de kísérletileg, szigorú tudományos módszertannal tudtommal sohasem vizsgálták a mágiát. És ha nem vizsgálták, akkor konkluzíve nem is mondhatunk erről semmit - az is hisz, aki szerint működik, az is hisz, aki szerint nem.

A letűnt "régi tudományok" közül egyedül az asztrológiát vizsgálják tudományosan, ezügyben Gauquelin, Ertel és Kollerstrom munkásságának érdemes utánanézni: máig vitatott téma.

"Ugye ezen belül is van a Fehér Mágia és a Fekete Mágia."

A mágia gyakorlása bűn. Ilyen értelemben fehér csak az a mágia, ami a mágia elleni akció. Pl. az ördögűzést lehetne fehér mágiának nevezni. A fekete mágia / fehér mágia egy erősen hollywoodi jellegű leegyszerűsítés. A középkori felfogás szerint, ami vallásos felfogás (és a középkori, ill. reneszánsz felfogás az irányadó, amikor az európai mágiát tárgyaljuk), a mágiába belekezdeni önsorsrontóan kockázatos, gyászos elfoglaltság.

"Szellem, démonidézés, meg egy csomó minden."

Pl. magyarul is hozzáférhető a démonidézés dr. Faustus-féle eljárása, ugyanis Várkonyi Nándor "Varázstudomány" c. művének I. kötete közli a fordítását.

Ha nem hiszel az egészben, aligha fogsz nekirugaszkodni, hiszen rendkívül fáradságos és eszközigényes a módszer. Ha hiszel ezekben a dolgokban, azért nem fogsz nekirugaszkodni, mert az elolvasás alapján nyilvánvalóvá válik számodra, hogy miért rendkívül veszélyes számodra, ha ilyesmibe fogsz bele.

Valószínűleg ezért nincs kísérleti vizsgálat ezekről a témákról :)

Különben ha érdekel a téma, és tudsz németül, ez egy aranybánya:

[link]

Ha angolul, akkor pedig olyan klasszikusokat olvashatsz, mint ezek:

[link]

[link]

Ahhoz, hogy egy ilyen kérdést megválaszoljak, hivatkoznom kell alapvető, a világ létét magyarázó elméletekre. Más-más elmélet alapján más válasz adható (túl az igen-nem válaszokon).

A filozófia gyűjti össze elvben ezeket a világképeket (a vallásosokat is), és érdemes kategóriákban gondolkozni, mielőtt beleásnád magadat a részletekbe.

Materialista világkép = az van, amit látunk, kiterjesztve, amit megbízhatónak és okosnak tartott emberek közös megegyezéssel elfogadnak.

Idealista világkép = elég végletes a skála, van olyan, amelyik szerint CSAK szellemvilág létezik, az anyagi világot "elképzeli" az élőlény, a tudat, de az nem is létezik valójában, de van olyan is, amelyik elfogadja az érzékszervi tapasztalatot, mint a valóságot feltáró módszert, csak nem tartja teljes értékűnek. Ez utóbbira egy példa:

három alapvető módszert fogad el a valóság felismerésére: (É) közvetlen érzékszervi tapasztalat, (I) gondolati következtetés a tapasztalatok és logikusnak tartott lehetőségek mentén, illetve (D) felsőbbrendű forrásból fakadó tudás elfogadása.

E három kombinációja, illetve egymáshoz képest meghatározott hierarchiája gyakorlatilag az összes létező világképet "letakarja". Érdekes kísérlet lehet kipróbálni, melyik világkép melyik variációnak felel meg.

Számomra bevált ez a fajta szigorítás, és a világképemet így alakítottam ki: a D-t tekintem elsőrendűnek (ami ezzel ellentmond, az vszínűleg hibás képet ad), A-t másodrendűnek és I-t harmadrendűnek. Azt tekintem abszolút valóságnak, ami a három szűrőn átmegy (nem mond ellent egy általam elfogadott magasabbrendű forrásnak, igazolja az érzékszervi tapasztalatom és ellendmondás mentesen be tudom illeszteni az eddig elfogadott tudásrendszerembe).

Én így szűrtem át minden ismeretemet, amit "azelőtt" hallottam, hogy a fent említett rendszert alkalmazni kezdtem volna az életemben.