Szerintetek van az alábbiaknak valami reális magyarázata?

Ez a telefoncsörgés egész mélyen hatott rád.

Azt kell csinálnod, hogy esténként határozottan megmondod magadnak, hogy nincs semmi baj, és próbálj megnyugodni.

Ha kell gondolj arra, hogy ha baj történik, akkor úgyis megszólal a telefon, úgyis szólni fog neked valaki.

Nyugodj meg, mert idegesen nem lehet aludni!

Tudom, hogy mondani könnyű, de ne feledd:

Csak egyszer kell megtenned, de akkor rendesen.

Őszinte részvétem apukád halála miatt.

Nem tudom, neked ez mennyire tekinthető reális, vagy elfogadható magyarázatnak, de vannak, akik szerint a tudatalatti elmék egyfajta adó-vevőként működnek, és képesek kommunikálni egymással úgy, hogy mi ennek többnyire nem vagyunk tudatában, nem érzékeljük ezt a láthatatlan "összeköttetést".

Minél közelebb áll hozzád valaki érzelmileg, lelkileg, annál könnyebb ráhangolódni az ő "frekvenciájára", és annál nagyobb valószínűséggel veszi tőle az "adást", és érzi meg az ember, ha a másikkal valami nagyobb jelentőségű dolog történik. (Nekem ez azért hihető, mert nagyon sokszor éltem át hasonlót hozzám érzelmileg közelálló emberekkel, (néha nem is csak velük) és "jöttek át" emberekről olyan információk, amik messze nem magyarázhatók meg a statisztikai véletlennel, puszta véletlen egybeeséssel.)

El tudom képzelni, hogy talán veled is ez történt azon az éjszakán.

Nem gondolnám, hogy amiatt, amit leírtál, "pszichiátriai eset" lennél. Nyilván időre van szükséged ahhoz, hogy feldolgozd apukád halálát.

Nem tudom, hogy a saját hiteddel, világképeddel mennyire összeegyeztethető a gondolat, de ha egy kicsit is tudsz hinni abban, hogy a fizikai halállal nem a szűnik meg a létezésünk, ("Folyamatosan azt hiszem, hogy valahol még találkozom majd vele"), akkor ha szeretnéd, szívesen ajánlok neked ezzel a témával kapcsolatban egy olyan könyvet, amit talán érdemes lenne elolvasnod akár most, akár akkor, amikor már túl leszel a gyászmunka nehézén.