Másnak volt/van ilyen tapasztalata ezzel a zenével kapcsolatban? (Enya only time)

Sziasztok. Érdekes felvetések vannak, ez mutatja, hogy mennyifélék vagyunk és mennyire más hangulatot kelt ugyanaz a dolog, különböző emberekben.

Nem véletlen tartja a mondás, hogy a dolgok önmagukban nem jók vagy rosszak, ezt a dualitást a tudatunk gyártja le.

Nekem eleve ez az ír hölgy, Enya művésznévvel eléggé megosztó. A kérdésben szereplő számot jópárszor hallottam már, nekem inkább unalmas, olyan semmilyen, olyan "elgondolkodtató akarok lenni, de nem ütöm át az ingerküszöböt".

Miért megosztó Enya? Mert egyfelől egyedi, ezt értékelem. Sajátos a stílusa, nem áll be irányzatokba, műfajokba. Ez eddig szimpatikus. Ám ez a composerezett, "egyszemélyes kórus" hangzás idegesít. Már az Orinoco flow című számánál ez volt a véleményem, amikor akkora sláger volt.

Mintha 20 fal mögül, egy dobozból énekelne. El nem tudom képzelni őt pl teljesen live élőben énekelni. A számai meg olyan erőltetetten misztikusak. Az Orinoco is olyan nagyot akar durranni, mint Vangelis, csak éppen sehol nincs hozzá képest. Picit pszichedelikus, picit burok mögül jövő. A klipjei sem közvetlenek, élettel telik, hanem olyan elvont, távoli, megfoghatatlan érzést keltenek.

Persze mondom, kétségkívül sajátos, elfogadom, ha valaki szereti, de nekem szubjektíve nem tetszik.