Miért lenne halhatatlan a lelkünk?

A kérdés olyanok számára értelmezhetetlen, akik nem hisznek a lélekben.

Olyan tapasztalataim vannak/voltak életem során, melyek fényében majdnem bizonyos vagyok abban, hogy van Isten, és abban, hogy van egy olyan részünk, mely materiális úton megmagyarázhatatlan. Egy részünk, mely felszínes, egoista énképünkkel közel sem azonos, tulajdonságainkon, gondolatainkon túl van, mely tapasztalja azt, amit életnek hívunk, mely olyan mély, hogy felfoghatatlan, mely minket önmagunkká tesz, melyek igazából mi vagyunk, mely az igazi énünk. Nem vagyok vallásos, soha nem voltam az, egyszerűen csak erre a következtetésre jutottam. Persze lehet, hogy tévedek, de kérdésem arra az esetre vonatkozik, ha mégsem; azaz ez egy elméleti kérdés.

Ha körülnézünk a világban, minden múlandó, minden halandó, minden romlandó. Miért lenne ez másképp a lelkünkkel? Miért ne halhatna meg a lelkünk? Miért ne szűnhetne meg ez a részünk is úgy, mint bármi más a világban?

Az, hogy ez van írva a Bibliába, Védák könyvében, Koránban, az számomra nem válaszol meg semmit, nem igazán látok bizonyosságot ezekben a szentírásokban, nem hiszem, hogy feltétel nélkül el kellene hinni tartalmukat. Inkább tapasztalatok, egyéni gondolatok érdekelnek. Köszönöm.