Buddhista szemmel van egyáltalán értelme párkapcsolatban élni, nem hatékonyabb a magányos farkas életmód a szellemi felemelkedéshez, a test béklyóinak levetéséhez?

A buddhizmus mértékletességet tanít a követőinek. A mértékletesség éppen csak kielégíti az igényeket, de nem szít felesleges vágyakat, nem is elégíti ki őket. Ez minden testi, és szellemi dologra igaz. Mértékletesség testben, érzésekben, és gondolatokban. Akik a szellemi felszabadulást, és a megvilágosodást célozzák meg, azoknak mást tanít a buddhista filozófia. Ők csak a létszükségleteiket elégítik ki, azaz az önfenntartáshoz szükséges dolgokat. Minden más vágy, ösztön, és igény kielégítéséről lemondanak, hogy végül ténylegesen hátrahagyhassák őket. Fontos, hogy a lemondás önkéntes legyen, különben sosem képes az ember ténylegesen elhagyni ezeket a vágyakat. Ezért élnek a legkomolyabb gyakorlók kolostorokban. Maga a kolostorba vonulás is egy elhatározás ebbe az irányba.

Kedves kérdezö! Igazad van! Minden jòt!

Igazad van,a párkapcsolat és a spirituális úton járás nem igazán összeegyeztethető, pláne munka mellett.Ha a kiteljesedéshez nincs szükséged több tapasztalatra a párkapcsolatok terén,akkor nyugodt szívvel válaszd az agglegény életet.

Nincs ilyen. Nincs konkrét út. Ahány létező, annyiszor végtelen lehetőség, annyi út.

Ha talàlnàl egy azonos felfogàsù nôt mit Te vagy, akkor minden jòl menne egyûtt, pl. meditàlàs, eszmecsere, közös programok.

Utolso, szerintem akkoris elvonja egy kapcsolat az ember figyelmet. De szerintem meg lehet figyelni, hogy mi fele tereli az embert az elet. Van akit egyertelmuen nem a parkapcsolatok fele. Vagy egy ideig a fele es aztan mar nagyon nem. Ezeket fel kell tudni ismerni (szerintem).