Most akkor hogy is megy ez?
Iskolában állandóan lenéztek, megaláztak, csesztettek (meg még az élet más területén is). Így "karmailag" úgy gondoltam, hogy előző életemben én csinálhattam ezt másokkal, és most csak visszakapom, viszont az is eszembe jutott, hogy ha nem közösítenek ki meg nem olyanok velem, akkor valószínűleg én is olyan lettem volna, mint ők. Most akkor melyik?
És ha minden karma alapján történik, akkor ezt ők jogosan csinálták mert megérdemeltem? De akkor én is jogosan csináltam ezt valakivel előző életemben, nem? Viszont így meg soha sem lesz vége az egésznek. Nem vagyok jártas a buddhizmusban, de úgy gondolom, hogy nekünk embereknek az a dolgunk, hogy jobbá, emberhez méltóvá tegyük a világot, viszont olyan elveszettnek érzem így az egész életet, hogy ugye nem emlékszünk mik, kik voltunk előző életünkben, akármikor visszaüthet valami. Az egyéniségünket, befolyásolja a környezetünk, tehát pl. aki Kongóba születik annak esélye sincs, hogy normális, jó ember legyen belőle, mivel a környezetében az agressziót, erőszakot, gyilkolást látja, és ezekre is nevelik. Tudom, hogy itt a földön nem lehetünk biztosak semmiben, ami halálról/életről szól. Lehet, hogy a végén megszűnik a tudat és minden, lehet, hogy újraszületünk (ki tudja milyen elven, hogyan? - ezt sem tudhatjuk biztosra), de valahogy logikátlannak érzem az egészet. :(
Én a teljes végleges halálban hiszek, a lélek létét is konkrétan tagadom. Viszont érdekelnek a hasonló témák, ezért járok ide olvasgatni.
Nagyon jó felvetésed van, de azt hiszem az embereknek nem jobbá kell tenniük a világot, a lelkük kell, hogy fejlődjön, és aszerint cselekedniük az aktuális életükben, hogy a következőben jobb legyen.
Továbbá azt gondolom, hogy a karma zavaros. Ha visszakapod amit tettél, a lelked rossz irányba fordul, és ha következő életedben rosszabb sorsra jutsz, a lelked sosem fog fejlődni, evidenciálisan lejtőre kerülsz, amiről csak lefelé visz az út. Viszont ha valaki erről a témáról bővebb kifejtéssel szolgálna talán érthetőbb lenne, legalábbis meghallgatnám ha valaki ide leírja.
Szerintem aközben fejlődik, hogy jobbá tesszük a világot. :)
Amúgy ezt úgy értem, hogy mindenki kiemelkedő valamiben, tehát adni lehet a világnak egy irót, festőt, családapát stb-t, így a mi kis magunk módján jobbá tehetjük, de nem tudom miben higyjek már... számomra ez a leglogikusabb. :)
Annak,hogy téged bántottak,nem biztos,hogy karmikus oka van(nem biztos,hogy magad vagy az oka),viszont ők mindenképpen visszafogják kapni karmikusan azt,ahogyan bántak veled.Valamilyen formában visszakapják az élettől.Te legjobban azt tennéd,ha soha nem bánnál így másokkal,segítsd azokat,akiket mások kiközösítettek,azzal erősíteni fogod a jó karmát és ha védesz másokat,azzal magad is véded,tehát számíthatsz rá,hogy többé nem lesz részed kiközösítésben.
A legtöbb vallás és elmélet szerint(elég ha csak a Buddhizmust vagy a Bibliát nézzük)a lélek örök.
Ha valóban csak a fizikai valóság létezne ,leélnénk egy életet úgy ahogy,aztán meghalnánk és ennyi volt...az tényleg igazságtalan lenne és értelmetlen.Nézd meg,milyen tökéletesen van megteremtve a világban minden,ami él ,maga az egész univerzum tökéletes.Mindez nem jöhetett volna létre csak úgy véletlenül,értelmes cél nélkül.
A testünk egyszer meghal,de ezzel még nincs vége,a lélek számára biztosan lesz folytatás.
Szerintem nincs mindennek karmikus oka. Nagyobb eseményeknek lehet, hogy van, de ennek talán nincs (bár aztán ki tudja :D ).
Szerintem létezik lélek, és azért van a földön, hogy tanuljon, fejlődjön. Ha most nehéznek érzed az életed, az a lelked fejlődésének szempontjából nem feltétlenül rossz. Ha megküzdesz a problémáiddal, akkor tanulsz, és a lelked is fejlődik ezáltal. Én így gondolom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!