Egy kérdés az örök életről beljebb; mi az ami örök, téren és időn kívül, ami a halált túléli, ami akár újra is születhet (részletes kérdés beljebb)?

Nézőpont, fejletség kérdése.

Számomra minden örök.

Bocsi, off. De a csendről előadásokat tartanak? Az már akkor nem a csendről szól. :D Arról nem kell előadást tartani, az már önmagában egy előadás, amit saját maga tart. :)

Na a kérdések. (Nem tudok semmit, csak magamban filozofálok :D)

1 A lélek is, és a szellem is örök. A lélek a szellemből ered, és a szellembe tér majd vissza.

2 Esetleg valami vezető, vagy ja őrangyal. De szerintem a rezgésekhez, energiához vezet vissza minden, és ahhoz hogy hasonló hasonlót vonz. Amilyen rezgésszinten van az adott lélek, olyan "rétegbe" tér vissza. Magától arra húz, a rétege ugyanarra húzza. Ha pl egy lélekben sok a hála, meg a szeretet, akkor olyan rétegbe kerül, olyan más lelkek közé, ami ugyanazon a frekvencián rezeg. Ha sok benne a harag, sértettség, akkor meg az annak megfelelő rezgésű rétegbe. Szerintem ez magától is végbe megy. Ettől függetlenül nem tartom kizártnak az őrangyalokat vagy vezetőket.

3 Az előzővel szerintem megválaszoltam ezt is.

"Tehát ebből kiindulva örök életűek vagyunk és mikor elhagyjuk ezt a földi világot, akkor lesz léttudatunk (ez már nem elmebeli vagy agybeli ugye hanem leki/szellemi/tudati szinten)???"

Szerintem léttudatod akkor is lehet ha épp inkarnációban vagy. Csak akkor nehezebb szétválasztani az egótól, mert egybeolvad. Ezért van a halálfélelem, vagy az az elképzelés, hogyha meghalunk, akkor mindennek vége, roló le, és lesz egy nagy semmi, semmivé válunk. De ezt így szétválasztani, vagy külön megélni...valaki biztos tudja :D

"Valamint van egy utolsó kérdésem is, ezeken túlmenően hogy mi is a lelki fejlődés, ha a hangulatunk, érzelmeink, élményeink változékonyak, mint minden embernek?"

Ez a kérdés tetszett a legjobban. :) A fejlődés szerintem nem lineáris. Ahogy az érzések, meg gondolatok vagy élmények stb köetik egymást az lineáris, egyik a másik után, kb soha nincs vége. Ha azt mondanánk, hogy a fejlődés lineáris, akkor az azt jelentené, hogy az adott élményt, érzést, gondolatot mindig egy fejlettebb és érettebb követi, azt pedig egy még fejlettebb, azt egy még fejlettebb. Pedig nincs így. A legnagyobb szeretetből is vissza lehet esni dühbe vagy félelembe stb. Gondolhatsz valami okosat, és van, hogy az utána következő ötleted hülyeség.

Ugyanilyen fejlődéssel nézik az emberi történelmet. Feltételezik, hogy minél jobban visszamenve a történelemben az emberek kevesebbet és kevesebbet tudtak, mint mi. És hogy amilyen korok utánunk jönnek, azon csakis fejlettebbek lehetnek nálunk. Holott szerintem ez nem teljesen fedi a valóságot, mert lehet hogy pl technológiában fejlettebbek vagyunk, mint 200 évvel ezelőtt, de valami másban meg sokkal fejletlenebbek. Csak ugye arról sosem beszélünk. Inkább feltételezzük, hogy egyiptom piramisait ufók építették, minthogy feltételezzük, hogy éltek abban a korban emberek, akik tudtak valamit, amit mi már nem tudunk.

A történelem ismétli önmagát. Miért? Mert az emberek ugyanolyanok. Más környezetben, más időben, más felszereltséggel, de az embereket mozgató motivációk ugyanazok. Az ókori pun háború, meg Napóleon háborúi, meg a jelen zajló háborúk ugyanarról szólnak. Én területem vagy te területed. Én hatalmam, vagy te hatalmad. Én pénzem vagy a te pénzed. Én vagyok felül és te alul, vagy te vagy felül és én alul? És ugye mindegyik magának adná a területet a pénzt, a hatalmat, magát tenné felülre. De nem kell ehhez Napóleonnak meg akárkinek lenni, ugyanez zajlik bármelyik embernél kicsiben. Más a felállás, de a minta ugyanaz.

És a fejlődés az lenne, hogy az ember észreveszi hogy ugyanaz ismétlődik csak máshogy felöltöztetve. És már nem megy el még egy körre, mert tudja, hogy a felszín azt mondja, hogy ez most más lesz, de alatta ugyanaz ismétlődik meg még egyszer amit már 5 milliószor átélt. Úgyhogy azután már csak kívülről nézi, hogy mások hogyan futják a köröket.