Az egyszerűbb emberek hogy gondolkoznak?

Nem vagyok igazán vallásos, de erre mondja a Biblia, hogy, "boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa".

Valószínüleg igaza van, akik régen éltek, a nagyszüleink nagy százaléka is így élte le az életét, főleg a paraszti társadalomban, de említhetném a cselédeket is, nem volt lehetőségük másra, dolgoztak éjjel-nappal, és egy fizikai munkában teljesen kifáradt ember nem gondolkozik nagy dolgokon.

Meg bele is őrültek volna, érted, nincs lehetőségük másra, nem is ismertek/ismernek más életet.

Igen, sajnos vannak települések, ahol az emberek többségének, /ha nem egészének/ nincs munkája és még lehetősége sem dolgozni. Más nem lévén marad a kocsma,mint társaság, este a tv, agy a rádió. Nincs életcéljuk, mert tudják, hogy esélyük sincs se tanulni se dolgozni.

Egyébként ha dolgoznának, szerinted, hol költenék el?

Hát persze, hogy a kocsmában.

Nem csak a kis falvakban van így, és nem csak a szegényebb emberek körében.

Én idestova 5 éve csodálkozom a párom családján, akiknek szó szerint semmi más nincs az eszében, csak az, hogy mit főzzenek, ki mennyit keres, mi mennyibe kerül, mit kellene venni és mennyiért, valamint ki mit vett és mennyiért.

Ja, meg az, hogy ki hol dolgozik, és mennyit keres.

Ezen kívül SEMMI!

Ezt komolyan mondom!

SEMMIRŐL nem lehet velük beszélgetni, csak ezekről a dolgokról.

Pedig az anyja diplomás, az apja nem, de neki is értelmes munkája van, jól is állnak anyagilag, szép házuk van, de olyan üres az életük, hogy azt nem tudom kifejezni.

Szinte mindenkivel el tudok beszélgetni, a boltossal, a szomszéd nénivel, mindenkivel, de velük nem, mert, ha túl vagyunk a pénzes dolgokon, meg a "sokat dolgoztál-e" témakörön, onnantól se kép se hang!

Csak hallgatunk.

Ha felemlítek olyan dolgokat, mint érzelmek, meg szeretet, barátság, élmények, kirándulás, könyvek, benyomások, hangulatok, úgy néznek rám, mint egy elmebetegre.

Csak bámulnak, mint aki nem érti.

Ha azt mondom pl., hogy mondjuk XY hobbija a festés, vagy a rajzolás, azt mondják, hogy "De azzal nem lehet pénzt keresni!"

Vagy, ha azt mondom, hogy olvastam a hétvégén, azzal jönnek, hogy sütöttem volna inkább egy sütit, mert annak "van értelme".

És mondom: ők jómódú, diplomás emberek.

Hülyeség tornázni, olvasni, beszélgetni, minden hülyeség.

Csak a pénzkereset, meg a főzés nem.

Sokszor gondolkodom rajta, hogy én vagyok-e egy bolond, vagy ők vannak rettentően beszűkülve?

Nem költői kérdés, mert tényleg nem tudom!

Ez normális?

Ennyi az egész élet?

Felprögött a világ, a túlfűtött életvitel rejtett frusztrációval és elfojtott stresszel jár... nem véletlen, hogy a mi generációnk valószínűleg nem éli meg a leendő "nem létező" nyugdíjat... nem ismerjük a kényelmes hintaszék esti nyugalmát, míg hallgatjuk a mezőn ciripelő tücskök zenéjét, nem kapcsolunk ki.

Mindig megy a TV, a butító műsorok, vagy lógunk a neten, hajszoljuk az adrenalint, még egy túlhajszolt melós nap után is, akár szellemi, akár fizikai is az a munka. Nem kapcsolunk ki, és itt nem a bulikra gondolok, nem pihenünk, pörög az agyunk egyfolytában, egyre nagyobb százalékban küzd a generációnk alvászavarral... stb.

Túl sok információ árad, aminek a nagy részére nincs is szüksége az embernek az élethez, de ha már hallunk róla, akkor érdekel, utána járunk, keressük.

Az egyszerű élet pihentető, nyugodt, kiegyensúlyozott.

A mai generáció ennek az ellentéte, nem tud pihenni és éppen ezért van úgy kifordulva magából.