Szerintetek van olyan, hogy én érzem, hogy ő a lélektársam, de a másik fél ezt nem ismeri fel?

Nem értem, miért kellene elvágni azt a bizonyos szálat, ha egyszer szeretitek egymást?Nyilván ő is szeret, csak talán nem úgy mutatja ki, ahogy te szeretnéd.

Amúgy elmondtad neki ezeket az érzéseidet?Ha nem, akkor lehet hogy jó lenne megmondani, amíg nem késő.

Vagy rájön, és akkor boldogok lesztek, vagy nem, és megtanultok mással boldogan élni. Én 23 évesen ismertem meg a lelkitársam, 1 évet sem voltunk együtt - szóval egy hagyományos kapcsolatban ez semmi. Szakítottunk. Ő megnősült, elvált, újra lett egy párja, én néhány év múlva megismertem a páromat, de még 12 évvel a szakításunk után is hatalmasakat szeretkeztünk, veszekedtünk, kibékültünk. MINDIG jelen voltunk egymás életében (egyetlen másik exszel sem tartottuk a kapcsolatot).

Majd a 2. felesége terhes lett, még akkor is csalta (akkor még nem volt a felesége, később vette el), mikor én végre elhatároztam, h elengedem, kértem, h hagyjon... Ennek jutalmaként (rá 3-4 hónapra) várandós lettem a jelenlegi páromtól (akivel 8,5 éve vagyunk együtt), januárra várjuk az első gyermekünket, decemberben összeházasodunk. Közben a lelki társam fia megszületett, utána teljesen más aspektusban újból beszélgettünk, de már nem találkoztunk, a fotókon megdöbbenve tapasztaltam, h mennyire hasonlít rám a felesége, gyermeke anyja. Mikor ezzel szembesítettem, összevesztünk, azóta nem beszélünk. Fájdalmam nincs, minden egyes porcikámmal a lányom érkezésére koncentrálok.

35/N