Van értelme kezdeni valamit az élettel ha úgyos minden megvan írva a sorsban?

Már senki nem válaszol a kèrdéseidre.

Lődd le magad.

adamsky

neked már leáldozott a csillagod...azt kellene követned, ahogy eltűnik a süllyesztőben:)

Bizony, az az értelme hogy át kell élned és egyensúlyban kell tudnod maradni.

Ha valamit nem élsz át vagy elveszted benne az egyensúlyodat az ismétlődik. Ez van.

"Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed!"

-Mi diktálja a végzetet?

-A mechanika?

-Milyen mechanika?

-Az univerzum mechanikája?

-Hová van a végzet kódolva?

-Az égi mechanikába = a csillagokba.

-Ki az, aki erősebb, mint az ég (a csillagok).

-A hős.

-A közönséges ember milyen?

-Szolga. (és szolgalelkű)

-Mi az élet?

-Anomália a káosz-alapú (=elvű) univerzumban.

-Az ember hol bukik el?

-A harmadik dinamikán. (következésképp az összes magasabb dinamikán egyre aberráltabb).

Vannak dolgok az életben amik sorsszerűek és vannak amiket magunk választunk.

Hogy melyik milyen mértékben van jelen az életünkben azt nem tudhatjuk.

Ha valaki azt mondja hogy márpedig én irányítom a sorsomat és ha beugrom a kútba meghalok, ha nem életben maradok akkor annak igaza van.

De ha azt mondom hogy kint ültem a haverokkal a hírlapárus bódénál majd oda jött két lány akiket ők ismertek, az egyik leült mellém és onnantól fogva mi egymásnak voltunk a nagy szerelem akkor én azt mondom hogy a sors létezik és nekem is igazam van.

Ha te úgy gondolod hogy nem csinálsz semmit és a sorsra bízod a választást az tökéletesen rendben van.

Ha valaki azt mondja márpedig a sorsom én irányítom és magam hozom a döntéseket az is tökéletesen rendben van.

Az élet hozza-viszi a dolgokat úgyhogy mind a két típusnak meglepetésekben lesz része:-)

Én is sokat gondolkoztam,kiknek higgyek,akik azt mondták,

hogy szabad akaratunk van,vagy azoknak,akik azt hogy "meg van írva a sorsunk". Szerintem mindkettő.Szabad akaratunk van,mikor megszületünk,de a legszűkebb környezetünk van a

legnagyobb hatással ránk pozitív,vagy negatív irányban.

Rengeteg mindent belénk "nevelnek" az évek során.Aztán ott vannak a rokonok,barátok,stb,tőlük is tanulunk valamit,így alakul ki a jellemünk,egyéniségünk,tehát szabad akaratunkból egyetérthetünk velük,vagy sem.Mi döntünk,szabad akaratunkból.Aztán az élet felkínál dolgokat,és hogy mi élünk vele vagy sem,ez is szabad akaratunk.Szabad döntésünk.Igen vagy nem.De az idő telik,és mi megbánhatunk dolgokat-miért (nem) azt választottam,miért (nem) úgy döntöttem,miért (nem) úgy

csináltam,miért azt tettem stb.stb.Ha az élet/"sors" újra felkínálja ugyanazt (szerintem nehezebben teremtődnek ugyanolyan körülmények,helyzetek, de előfordul)és még "belefér az időnkbe",szerencsénk van.Tudunk változtatni és

boldogok leszünk.De ha már nem lehetséges,mert nem fér bele az időnkbe,pl.mondjuk én már olyat nem kívánhatnék,

hogy pl.hollywoodi filmsztár szeretnék lenni,vagy híres fotómodell,vagy balett táncos,vagy űrhajós stb.de egy tizenévesnek még simán belefér az idejébe.Na innentől van az,hogy bezáródnak az utak,vagy nevezhetjük akárminek és mintha már nem lenne szabad akaratunk.Hát igen,az idő miatt szűnik meg a szabad akarat!De ez bármivel kapcsolatban így működik,az életünk saját döntéseink sorozata gyerekkorunktól kezdve.Valamire igent mondunk,

valamire meg nemet.Ennyin múlik az egész.

A legegyszerűbb a legbonyolultabb!Bár az rejtély marad,hogy létezik-e az,hogy jó vagy rossz karmát hoztunk-e magunkkal és és ez befolyásolja-e,milyen a kezdet és hogy képesek vagyunk-e jól dönteni életünk folyamán.