Miért nem tudjuk elengedni egymást?
Volt egy barátnőm - nők közti, "sima" barátságról beszélünk.
Anno, amikor találkoztunk, akkora volt az összhang, hogy elképzelni nem lehet, leszbikus párnak néztek minket :)
Megéreztük egymás gondolatait, bánatát, évekig szétszakíthatatlanok voltunk.
Tudtunk nélkül felborítottuk, majd egyengettük egymás életét, mindketten elindultunk a helyes úton... ami valahol sajnos szétvált egymástól.
Vagy nekem nyílt ki a szemem, vagy ő változott meg, de egyik pillanatról a másikra, az én támogató másik felemből gyűlölködő, gonosz kis boszorkány lett.
Rengeteg - legtöbbször felesleges - vitát robbantott ki, amit el sem bírtam csendesíteni, mert még akkor is mondta a magáét, ha már az orra előtt lengettem a fehér zászlót... majd egyik pillanatról a másikra lelépett.
Megkönnyebbültem, hihetetlenül nyugodt volt az életem nélküle. Egy évig eszembe sem jutott, majd elkezdtek rajta járni a gondolataim, és persze pár hétre rá fel is keresett, bocsánatot, és új esélyt kért.
Megkapta.
Ezt eddig négyszer játszottuk el, a forgatókönyv mindig ugyanaz: először minden isteni, majd hirtelen kattan, rövid harc után elhúz.
Legutóbb már én untam meg. Amikor kezdett megint elhülyülni, kitettem a szűrét, ne keressen többet.
Pár napja megint eszembe jutott, és azóta is állandóan... Érzem, hogy hiányzom neki, hogy megint őrlődik, hogy rám írjon-e, szinte hallom a gondolatait.
Ez vajon valami karmikus kapcsolat lehet kettőnk között? Hogyan lehetne kezdeni vele valamit?
válasza:Zárd ki az életedből.
Esélyt kapott, elhibázta.
Neked nem kötelességed őt elviselni, ha ilyen.
válasza:Lehet karmikus, de ettől még nem kellene bekattannia és idétlenül viselkedni.
Konkrétan mi miatt kattan be, olyankor miket csinál? Mert ennek az egésznek van egy gyökere, ha azt megtalálja és változtat, akkor elmúlhat ez nála.
Köszönöm a válaszokat!
Nem, nem szeretnék vele a továbbiakban foglalkozni, mert sajnos most már csak időpocséklásnak érzem a dolgot.
Az zavar, hogy bár messze van, az a kapocs még mindig ott van, és ugyanúgy megérzem ha rám gondol.
Szeretném elfelejteni, illetve békében visszaemlékezni a szép időkre, de így nehéz lesz. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra fel fog keresni, vagy ha a büszkesége miatt nem is, de szeretne.
A probléma mélyen gyökerezik, sajnos - saját bevallása szerint - irigy egy hobbimra, amit hiába próbál levetkőzni, minden apró mérföldkövemnél újra előtör.
Érzem a gyűlöletet, ami ilyenkor felőle árad. Minden szavamba gyilkos támadást képzel, minden apró, félreérthető dolgot félreért és állati nagy veszekedésbe kezd. Természetesen facebookon, mert sajnos minden békülésnél egyre kevésbé tudom személyesen kimozdítani otthonról.
Konkrétan egy idő után már semmiről nem tudtam beszélni, mert valamire biztosan ugrott, de minden óvatosságom ellenére is talált ehhez indokot.
Legutóbbi "visszatérésénél" már volt valami más is a levegőben. Amikor utoljára visszajött, már az elejétől éreztem valami tartózkodást felőle, egy idő után úgy viselkedett, mint aki meg akarja mutatni, mennyivel jobb neki nélkülem - értsd: kezdetben egész nap rajtam lógott, facebookon írt, órákig telefonáltunk, majd hirtelen nem hívott többet, egyre kevesebbet írt, viszont nem felejtette el soha megemlíteni, mikor melyik másik barátjával ment el bulizni, míg én alig bírtam kimozdítani otthonról.
Akkor hajtottam el végleg, amikor olyan hideg, hivatalos, fennhéjázó szöveggel mondott le egy találkozót, amivel még a főnökömet sem illetném, nemhogy egy barátomat.
Állati nyugodt két hónapon vagyok túl, annyira lejáratta magát, hogy azóta eszembe sem jutott. Most meg megint kezdődik elölről, megint "zaklat" tudat alatt.
Nem csodálom, eleinte tényleg maga a mennyország volt a barátságunk... valószínűleg neki is hiányzik, de ez így nem tartható állapot.
Ha mást nem, szeretném megszakítani valahogy ezt a kapcsolatot, de gőzöm sincs, hogyan lehetne kivitelezni.
Mármint hogy érthetőbben fogalmazzak, a tudat alatti kapcsolatot :)
Gondoljon rám, ha jól esik neki egész nap, de ne "turkáljon" a fejemben. Nem akarom, hogy köze legyen hozzám.
Azért gondolom egyébként, hogy sorsszerű a dolog, mert az ő jelenléte kellett ahhoz, hogy pályára álljon az életem.
Nagyon szomorú, hogy később nehezítő körülmény lett belőle. Szerintem meg sem tudta soha érteni, mennyire hálás vagyok neki azért a pár normális évért.
válasza:Így már világosabb. Igazából az irigységen csak ő maga lesz képes túllépni, amikor majd elérkezettnek érzi az időt, de ettől függetlenül a magokat elültetheted a fejébe.
Mit csinál az irigy ember? Durrog, hogy persze, a másiknak milyen jó, neki minden összejön (csak ezt látja, a kudarcokat nem), de ő maga csak nézi, ahogy elmegy mellette az élet, és saját magáért nem tesz semmit. Mármint azért, hogy előre lépjen. Ahelyett, hogy saját magát más emberekhez (ez esetben hozzád) hasonlítgatná, rá kellene jönnie arra, hogy minden ember különleges, és minden embernek - így neki is - vannak erősségei, amiben ki tudna bontakozni. Lehet, hogy te pl. a rajzolásban vagy jó, őt meg a tánc vonzza. Ez esetben nem rínia kellene, hogy persze neked jól megy, hanem jól éreznie magát a saját hobbijában, abban a dologban, amit szeret. Amit szívvel lélekkel csinál valaki, abban egész biztosan sikeres lesz, de a siker soha nem instant dolog. Szóval az eredményekért sokat kell tenni, és nem úgy megy, hogy 2 hónap alatt ő lesz a király. Ehhez évek kellenek általában, vagy akár évtizedek is. Ezt kellene megértenie, és azt, hogy valamiben ő is jó, még akkor is, ha nem talált még rá erre a dologra. Ha ezeket kigyomlálja magából, akkor lehet újra, és hosszú távon jó ember.
A helyedben, ha legközelebb megkeresne, valami hasonlót írnék neki, amit most leírtam, azzal a zárszóval, hogy most jegelem a kapcsolatot, ha majd rendbe tette magát, akkor beszélhetünk újra. Mivel egy ilyen változás szintén nem rövid idő alatt zajlik le, így lehet, hogy évek is el fognak telni, de ha ez tényleg karmikus kapcsolat és még sorsotok lesz egymással, akkor így is úgy is találkozni fogtok, mert elkerülhetetlen lesz. :) Valószínűleg az irigysége miatt a barátnődnek még be fogja nyújtani az élet a számlát, értsd, emiatt még jópárszor pofára fog esni, egész addig, amíg meg nem oldja ezt magában. De ezt csak ő saját maga tudja megtenni. Utat mutatni lehet neki (magok), de hogy megfogadja-e vagy sem, az már rajta áll.
válasza:Még annyi, hogy a "tudat alatti" kapcsolatot egy hasonló, öszinte hangvételű levéllel vagy üzenettel tudnád lezárni. Ha a lezárás nem történik meg, vagy sunnyogás van, vagy ha nem fejted ki részletesen az okokat neki, akkor ez téged fog rágcsálni belülről. Szerintem ez sokat hozzá tesz a negatív érzéseidhez.
Persze az üzenetet nyugodt hangnemben írd meg, és a saját érzéseidről is írj, hogy mi és miért esik rosszul, és hogy miért vagy hálás neki. Lényeg, hogy teljesen őszinte legyen, és az ő javát is szolgálja (ha pl. leírod neki, hogy az irigység miért nem helyénvaló, ha rögtön nem is, de el fog gondolkodni rajta, ezáltal felismerheti magában a hibát, és innentől tud változtatni, ha akar).
Köszönöm a hosszú kifejtésed, nagyon jó dolgok vannak benne! :)
Ezeken én is gondolkoztam, és rengetegszer átbeszéltük a problémákat, de sajnos nála ez már fixen berögzült viselkedésminta lehet.
Amit megfigyeltem nála - és legutoljára el is mondtam neki -, hogy egyszerűen nincsenek saját dolgai. Minden ismerőséhez valamilyen szinten meghasonul, azt csinálja, amit ők. Akármihez szeretne éppen kezdeni, körbe tudok mutogatni az ismerősei között, hogy kitől vette, mintha saját gondolatai nem is lennének.
Jó példa erre: anno teljesen átvette a stílusomat, ugyanolyan kirívóan - polgárpukkasztóan - öltözködött, mint én. Ahogy én az évek alatt szelidültem, áttértem nőiesebb, csinosabb ruhákra, ő is nekiállt magassarkúban járni - amit mindig szidott, hogy utálja :D -, lassacskán színesebben öltözni, valószínű ha elég ideje lett volna rá, elért volna újra oda, ahová én.
A hobbim gitározás. Tőle vettem a bátorságot anno, hogy felkeressem egyik gyerekkortól kedvenc előadómat, és úgy hozta az élet, hogy tanárommá vált.
Mesteremnek mindene megvan, amivel el tud indítani az úton, neve, kapcsolati tőkéje, ha egyszer eljutok odáig, sokan hallhatnak majd rólam.
Mivel ezért erősen küzdök, remélhetőleg így is lesz, szóval félek tőle, hogy a helyzet kettőnk között csak romlani fog.
Természetesen ő is próbálkozott zenével, de persze egyik ághoz sem volt elég kitartó, amihez igen, ahhoz meg érzéke nincs szegénynek.
Egyébként nem is értem, miért van megkattanva. Kettőnk közül én lehetnék irigy. Jól futó, feltörő kis karrierje van, apjától kapott egy lakást, tolja félre a pénzt, zsebből kifizet szinte mindent. Nyitott csaj, az emberek kedvelik.
Én nagy társaságban rosszul vagyok, folyamatos pánikkal küzdök, így ritkán tudok dolgozni, kevés a pénzünk, albérletben tengődünk a férjemmel. Semmim nincs ezen a két szál gitáron kívül, csak az elhivatottságom. Nem valami irigylésre méltó helyzet, mégis, ezt a keveset is elvenné tőlem, vagy nem tudom :D
Rengetegszer átbeszéltük ezeket a problémákat, amikor elküldtem, újra leírtam mindent, hogy tanulhasson belőle... bár tartok tőle, nem fog.
Sosem sunnyogtam, lezártam mindent, ő viszont képtelen.
Mint kiderült, legutóbb is azért jött vissza, mert már hetek óta rólam álmodott, és arról, hogy ki kell békülnie velem - valószínűleg ezt éreztem akkor is.
Most sem érzem magam negatívan, ahogy eddig soha. Nem passzolunk egymáshoz, megesik, túl kell lépni rajta.
Voltak jó éveink, arra szívesen emlékszem vissza, de nem is vagyok kíváncsi rá. Amiket mostanság leművelt, már nem hiányzik. Úgy érzem, én mindent megtettem érte, amit lehetett.
A pofonokat folyamatosan kapja, állandóan cserélődik a haveri, baráti köre. Valószínűleg mindenkivel hasonlóan viselkedik, bár ezt nem tudom megmondani, mert közvetlenül sosem hozott össze másik barátjával. Valamiért meg van győződve róla, hogy féltékenységi rohamot kapok, ha más emberekkel is beszélget - magából indul ki?
Viszont ez az állandó "motoszkálás" kikészít. Gondolom nyugtom volt ez a két hónap alatt, mert mérges volt rám, aztán megint rájött, hogy én vagyok az egyetlen, aki tényleg törődött vele.
Biztos vagyok, hogy ő csinálja, rengeteget dicsekedett azzal, hogy a munkahelyén boszorkánynak hívják, sokszor rájön előre, mit akar mondani a másik, van érzéke a "fejben turkáláshoz".
Mindegy, a sorsra bízom, majd elegyengeti. Az biztos, többet nem fogadom a bizalmamba, mert nincs időm a hülyeségeire.
válasza:Aha. Szóval az irigység mellett megfelelési kényszere is van. Ezért akar több embernél is bevágódni azzal, hogy ugyanazt csinálja, mint ők. Irigy meg ebből kifolyólag is lehet, mert nem ér el sikereket abban, amit mások után csinál. Mert nem az az ő területe. Mert nem szívvel-lélekkel csinálja, hanem azért, mert más is csinálja. A megfelelési kényszer abból adódik, hogy a lány nem szereti saját magát, és hogy a hiányzó szeretet pótolja, ezt másoktól igyekszik bevasalni - azzal, hogy megfelel nekik egy kis szeretetért cserébe. Csak bízom benne, hogy előbb-utóbb az ilyen emberek rájönnek arra, hogy ez nekik nem jó, és felébrednek, megtalálják a saját útjukat.
Amit írsz, hogy sokszor rájön arra, hogy mit akar a másik ember mondani, nem fejben turkálásnak nevezném. Ez minden emberben megvan, aki egy kicsit éberebben él, az ezeket érzékeli. Minden ember körül van egy információs mező, amiből simán le lehet szedni infokat, ez esetben azt, hogy mit fog mondani a másik. Ez olyan emberekkel kapcsolatban hatványozottan működik, akikkel régebb óta ismeritek egymást, vagy akikkel nagyon egy húron pendültök. Ez nekem is elég jól megy, de ettől még nem hiszem magam boszorkánynak, mert ez nem egy különleges képesség, hanem egy hétköznapi dolog, amit kis odafigyeléssel fejleszteni is lehet.
Ha úgy érzed, hogy lehúz téged lelkileg, akkor szerintem is hanyagold, mert nincs értelme annak, ha rojtosra beszéled a szádat tök feleslegesen. Főleg, ha ugyanabba a hibába folyamatosan visszaesik és nem is változtat semmin. Ilyen dolgok vannak, hogy emberek elmaradnak idővel, mert vagy nem fejlődnek semmit sem, vagy rosszabb esetben visszafelé fejlődnek. Nincs ezzel gáz. Hasonló hasonlót vonz, szóval biztosan találni fogsz magad mellé olyan barátot, aki sokkal pozitívabban viselkedik.
A gitározás jó dolog, már a gondolat bennem is megszületett, hogy elkezdek akusztikus gitáron tanulni, de még nem jutottam el a tettekig. :)
Ha szívvel-lélekkel csinálod és áradsz közben, akkor egész biztos lesznek sikereid.
"Amiben az emberi elme hinni tud, azt meg is tudja valósítani!" /Napoelon Hill/
:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!