Miért érdemes hinni a Reinkarnacioban?

"Ami őszintén nem tartozik a keresztény Református egyházi valláshoz!"

Miért, ti nem tartjátok a vallásotok alapművének az Újszövetséget?

"Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik."

Egyébként ha van jobb magyarázatod az ösztönre és a tehetségre - tehát mindenre, amit tanulás nélkül tudunk -, akkor elő vele!:)

Mért van az például, hogy az egyik ember 90 év tanulás után sem képes arra, mint amire más 5 évesen - gondolok például a szimfónia írására?

A reinkarnáció a buddhista hit, vallás tanítás része, csak a karma = mókuskerék fogalmának megértése céljából az emberek átemelték ide, a mi nyugati kultúránkba.

A keresztény vallás csak örök életet ígér, és azt tanítja, attól függően, hogyan, miként élted itt a földön az életedet, halálod után majd mehetsz a purgatóriumba (= pokolba), vagy Szt.Péter beenged a mennyországba!

De reinkarnációról nincs szó. Amit itt és most elvétesz, azt bizony majd a következő leszületésed után nem lesz lehetőséged javítani, mint ahogy a buddhisták hiszik. Mert az ő hitük a reinkarnáció = karma szerint kapsz újabb lehetőséget.

Te keresztény szempontból közelíted meg a dolgot.

Ezért nem fogod soha megérteni.

Amúgy míg a Menny és Pokol léte nem lett soha bizonyítva addig a reinkarnáció mellet ott állnak azok a gyerekek akik komplett és igazolható élettörténeteket adnak elő olyan dolgokkal amiket nem is ismerhetnének.

Ugyancsak mellette szól az a pár százezer interjú amit hipnózisban lévő emberek adtak akik utólag ellenőrizve valós életeket, eseményeket meséltek el.

A karma meg nem arról szól -na, hogy pontosan azt kell kijavítanod amit elkövettél. Mert ha 50 éve 2 élettel korábban bokán rúgtad Józsit aki azóta 20 éve halott azt nem tudod jóvátenni. A karma arról szól, hogy amit csinálsz korábban az hatással lesz rád a jelenben.

Az agy nem képes gondolatokat létrehozni. Ha nem az agy terméke, akkor meg kellene fontolni, hogy mi hoz létre mit. Az erre vonatkozó kutatásokat egyenlőre félretéve úgy is meglehetne közelíteni, hogy a Mengyelejev táblázatban felsorakoztatott anyagi részecskék vagy alkotó elemek, amiket sikeresen elkülönítettünk és tapasztalunk – alkotják a közösen tapasztalt, érzékelt és megegyezett világképünket, ezekből építkezünk. Nagyon jó munkát végeztünk, 99%ban szerintem mindent fel is térképeztünk, amit a lehetőségeinkhez képest lehetett. Ahhoz, hogy valamit mérni tudjunk, ahhoz rendelkeznie kell a mérőműszereinknek azzal a valamivel, amit mérni fogunk. Ez vonatkozik a testünkre is – mindazokat az elemek tudjuk valamilyen módon érzékelni, amikből mi magunk is felépülünk. A kozmikus sugárzás az a szint, ami már nem anyagi tartomány, de még közvetve különböző kristályok érzékenységének segítségével valamennyire érzékelni tudjuk, de a kozmikus sugárzáson felül már semmit. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne lenne feljebb, hiszen a gondolatokat egyáltalán nem lehet mérni! Tehát tulajdonképpen azt lehetne mondani, hogy ebben az anyagira ítélt világban bizonyítékokat keresünk és követelünk, hiszünk és nem hiszünk, miközben az, amivel keressük a bizonyításokat, anyagilag maga sem bizonyítható. És mégis mindenki tudja, hogy márpedig gondolatok léteznek! (legalábbis a hangok a fejemben ezt mondják)

Nobel díjas kutatások vannak (Max Planck 2011), ahol megállapították, hogy az áltaunk vélt anyagi világ (beleértve az egész univerzumot) mindössze 4%-ék. Azon felül még néhány százalékra tudunk következtetni közvetve és ennyi. De most vegyük alapul a négyet és tekintsünk rá úgy, hogy van 96 százalék láthatatlan energia, ami fenntarja azt a négy százalékot. Ha az a 4százalék mint durvafizikai test megsemmisül, miért ne tudna a maradék kilencvenhat százalék létrehozni egy újabb négy százalékot?

Mivel az a 96% a közösen felépített világképünk szerint nem anyagi, ezért azt anyaggal nem is lehet mérni. Kívül esik az anyagi műszerek mérőtartományain. Az emberi lény (más lények is) több testtel rendelkezik. A durvafizikai test csak egy ezekből a testekből. Tehát belső lényünk tudati természetű, és csak tudati erőfeszítéssel tudhatunk meg többet róla. Az egyetlen nehézség a fizikai test korlátozott képességei, amik elhomályosítják az egészről szóló tudásunkat. Olyan a test mint egy autó – beszálsz és kiszálsz, aszerint tudod használni vagy irányítani, amilyen lehetőségekkel rendelkezik. Az agyat magát a finom fizikai testhez sorolhatjuk és nem csak annyiból áll, amennyit a boncolás alapján megállapíthatunk. Képes egyfajta adóvevőként fogni a magasabb világokból érkező jeleket. Csakhogy nem tisztán. Az, ami gondolatként ölt formát benned, az már több befolyásoló tényezőn is keresztül esett, és vannak amiket felsem fogunk ezekből. Minél jobban képessé válsz behangolódni (meditáció) annál tisztábban és többet tudsz befogadni/felfogni - mind az egész lényedről, mind a gondolataid természetéről.

A tudati tapasztalatot, akár a gondolataidat, csak saját magadnak tudod bizonyítani, és csak feltételezheted, hogy másoknak is vannak. Nem kérdőjelezed meg, mert neked is vannak. Azoknak, akiknek bevillan egy-egy előző vagy esetleg több előző életük, azt maximum az alany állítása szerinti visszaellenőrzés alapján lehet következtetni… amit még mindig csak vagy elhiszel vagy nem. És akkor még mindig kívül vagy és játszod tovább a „hiszem vagy nem hiszem” című játékot.

Továbbá nincs anyag sem, hanem anyag érzet van. Azonos töltéssel rendelkező atomok anyagi érzetet biztosítanak (Wolfgang Pauli – Pauli kizárási elv), ami azt jelenti, ha te leveted az alacsonyabb rezgésű elnyűtt testedet, egy magasabb rezgésszámon hasonlóképpen folytatódhat az életed tovább. (A fejlett bölcsek szerint ezt még ebben az életben meglehet tapasztalni és nem feltétlenül szükséges hozzá „meghalni”.)

Ezért is járhatott sikerrel többször és megismételhetően az a gondolatátviteli kísérlet, ahol még 1700 kilóméteres távolság ellenére és a különböző befedettségi fokokkal (mint ólom kamra majd faraday kalitka) megnehezítve, sem sikerül meggátolni a gondolat akadálymentes tovább haladását - az erre alkalmas adó(személy) és elég érzékeny vevő(személy) között (ami azonnali). (Leonyid Vasziljev - szovjet kutatócsoport 1933-1938, 1960-1966 )

Lassan feldereng, hogy a teret és az időt folyamatosan vetítjük.

"A tudás és a tapasztalás a tudatban szerveződik. Éppen ezért a tapasztalat és a tudás más és más a különböző tudatállapotokban."

(Rig Véda)

Ha az agy sérül, sérül a felfogóképesség, és az alany még korlátozottabbá válik. Az agyon mért kísérletek, az agy a testre gyakorolt és a test az agyra gyakorolt akció – reakció impulzusok általi feltérképezése. A gondolatokból annyit tudunk ennek alapján vizsgálni (ha engedjük), hogy kellemes vagy kellemetlen, jó vagy rossz hatást fejtett ki ránk, és hogy az agy melyik része aktivizálódott a gondolatok által gerjesztett érzelmek vagy valamilyen szándék hatására. De hogy te a bablevest hol etted és mennyire ízlett, ki csinálta, hogy nézett ki a tányér stb.. stb… Amennyiben nem adsz támpontokat a közelébe sem fognak jutni, ha pedig ura vagy a gondolataidnak és az érzelmeidnek az egyszerű igen-nem alapú kérdéseknél is csak vakargathatják a fejüket.

Így még a gondolatokkal sem azonosíthatod úm. magadat!

Az un. tudomány és az ezoteria (belső tudás v. bent tartott tudás), már rég kezet fogtak egymással, van is erre egy aranyos kis történet.

A tudós megmássza a tudás hegyét, s keserves kapaszkodása végén ott látja Buddhát, amint nyugodtan ücsörög a csúcson.

- Te mit keresel itt? - kérdi a tudós.

- És neked mi tartott ilyen sokáig? - kérdez vissza Buddha mosolyogva.

Az hogy miért nem emlékszik az ember előző életeire annak több oka lehet, de maradjunk a kocsi példájánál. Beszállsz a kocsiba –> mész vele X-kilómétert -> kiszállsz (akarva, akaratlanul) -> ∞ -> beszállsz egy másik autóba és nem emlékszel semmire… Lényünk tudati természetű (Isten képmására teremtett) de mi az autóval vagyis a testünkkel (porból lett-porrá lesz) szeretnénk visszaemlékezni. Az ideiglenesen létrehozott halott anyagok összessége nem fog visszaemlékezni az előzőleg irányított már elenyészett halmazokra. Ez az egyik oka, aztán vannak ennél súlyosabbak is.

A reinkarnáció (mint ahogy más sem) nem hit, hanem felismerés kérdése.

Ez az én véleményem!

Átfogóbb és további ismeretek szerzéséhez (Miért? Hogyan? Meddig?), ajánlom Balogh Bélát és Bakos Attilát.

Remélem segítettem valamit