Senki nem jön az esküvőre így hogy lehet boldogan igent mondani ?

Mondjuk én örülnék neki, ha a mérgező, viselkedni nem tudó emberek nem vennének részt az életemben. Ugyanis nem adnak hozzá semmit, csak elvesznek. De ez én vagyok.

Neked fel kellene dolgoznod ezt a "dehát mégiscsak a családom, úgy illik, ha ott vannak" mantrát, ami nemcsak az esküvődet, de az egész életedet megkeseríti. Sajnálom, de nem szeretnek benneteket ezek az emberek. És a legrosszabb, hogy te sem szereted magad, ha ezeknek az embereknek kívánod a társaságát. És ezt kellene feldolgozni, elgyászolni.

Egy hónap alatt semennyire. Évek lesznek. Ha fel akarod persze. Ha nem, akkor marad a veszekedés, szájhúzogatás, örök megfelelési kényszer.

Igazság szerint te/ti akarjátok ezt így átélni. Te választod, hogy rossz kedvű leszel mások miatt, vagy végre elkezdesz magaddal foglalkozni.

Nagyon gáz hogy így állnak hozzá a szeretteitek. De én azt tenném, hogy férjhez megyek és kész. Nem kell ahhoz a teljes család vagy bárki is a tanúkon kívül, hogy ott legyen. Ti szeretitek egymást, és ez a lényeg. Ha később ebből baj lenne, azt mondanád, hogy ha arra a fél órára nem tudja félretenni a másik a nézeteltéréseket akkor magukra vessenek, minden lehetőség megvolt. Ne hagyd hogy ez a házasság útjába álljon.

Én még nem vagyok házas de tervezzük. Az én anyám is kijelentette hogy nem jön mert nem szereti a páromat meg a családját.

Párom apja is kimondta hogy nem kedvel engem így nem jön el. Nem baj, akkor ők nem jönnek, attól még nem fogom rosszul érezni magamat.