Tudnátok ajánlani kevésbé megszokott, szép idézeteket meghívóra?

Két kedvencem volt, végül a két fogadalom győzött:

Fogadom, segítek hogy szeress élni, hogy mindig gyöngéd leszek hozzád és lesz elegendő türelmem, hogy beszélek amikor azt kell és hallgatok veled amikor nem, hogy nem bánom ha nem szereted a ribizlitortát, hogy a szíved melegében élek és az lesz az otthonom. (Fogadom c. film)

Fogadom, hogy őrülten szeretlek ... akármilyen leszel is most és mindörökké. Sosem felejtem el, hogy ez egy életre szóló szerelem. A lelkem legmélyén tudni fogom, hogy jöhet bármi, ami elválaszt minket, mi mindig visszatalálunk egymáshoz. (Fogadom c. fim)

Ez is tetszett, de a fentiek még kifejezőbbnek tűntek:

Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó, kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy nincs mit kezdjen vele. (...) Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm. (Wass Albert)

nekünk ez volt, pont a rövidsége miatt tetszett:

"Nincs többé olyan, hogy Nélküled, tervem s jövőm van veled"

(Balzac)

Kinek mi a szép.. Nekem ez az egyik kedvencem, és még nem láttam esküvői meghívón:

"Ne légy ellenemre azzal, hogy hagyjalak el és távozzam, mert ahova te mégy, oda megyek én is, s ahol te laksz, ott lakom én is. Néped az én népem, Istened az én Istenem. Azon a földön, amelyen te meghalsz, s amely téged befogad, ott haljak meg, s ott nyerjem el én is temetésem helyét. Úgy segítsen az Úr engem most és mindenkor, hogy egyedül csak a halál választ el engem és téged!"

Nekünk csak ennyi volt rajta:

"Eddig voltam Én - ezután Mi leszünk."

"ja, ezt mondta Ruht az anyósának"

Nem az anyósának mondta, de sebaj...

Hazaérve te hozzád, kapudból kiáltok,

Könnyes szemed nézve, meghatottan állok.

Szó nem hallik köztünk, szavad szemed mondja,

Meghatott lelkünknek ő a hírmondója.