Elhagyjam-e a férjemet mindezek után?

"semerre sem haladok, és valamelyik úton ki akarok kötni"

Ne sürgesd magad. Adj időt magadnak és a két férfinak. Ha egyiket sem akarod igazán, akkor majd lehet, hogy egy harmadik lesz az igazi.

Ez nagyon nehéz, mert akármelyiket választod, jó eséllyel bánni fogod, vagy legalábbis mindig ott lesz az a fránya "mi lett volna ha..."

Volt hogy az eszemre hallgattam, volt hogy a szívemre. De az az igazság, hogyha már gondolkozni kell, akkor egyik sem az igazi.

39n

Én hasonló helyzetben voltam. Együtt éltem éveket egy passzív, döntésképtelen férfival, aki mellett nem éreztem magam igazán nőnek, mivel minden felelősség gyakorlatilag engem terhelt. Elmentem én is terápiára, és az lett a vége, hogy külön költöztem, és elkezdtem ismerkedni.

Megismertem egy fantasztikus férfit, minden jól alakult, igen ám, de az ex hirtelen elkezdett terápiába járni szintén, önismeret, nagy ráismerések és belátások. Őszintén megváltozott a jó irányba, olyan férfi lett, amilyenre mindig is vágytam. Én azonban úgy éreztem, már késő, és hogy rengeteg szaron keresztül mentem miatta, egy csomó hormonális betegségem is lett miatta. Nem hinném, hogy ez már olyan lesz, mint régen volt.

Így most ismerkedem az újjal és akármennyire is fájdalmas, mert sok szép emlék volt, igyekszem a régit elengedni.

A te sztoridhoz annyit, hogy tizenévesen megismerni életünk szerelmét szerintem gyakorlatilag lehetetlen, vagy igen kicsi esély van rá. Nem kell az első férfihez hozzámenni. Tudom, már késő, de legalább gyerek nincsen.

Én megtennék mindent, hogy a házasságot megmentsük, ha a férjed is ennyire elkötelezett, akkor szerintem megér egy próbát. Érdemes beleadni anyait-apait, aztán ha még mindig nem teljesen kerek minden X idő múlva sem, vagy csak a férjed lelkesedése nem tart ki, akkor nyugodt lelkiismerettel léphetsz tovább. De ez én vagyok, számomra a házasság az ezt jelenti, nem csak egy megnehezített szakítást, hanem valódi, tényleges elköteleződést és utolsó utáni próbát is, hogy ha válni kell, akkor az már tényleg a végső lehetőség legyen.

A kollégával valóban nehéz dolog lenne megszakítani a kapcsolatot ilyen körülmények között, de gondold el, milyen nehéz lenne akkor, ha pár hónapig összejöttök, aztán mégis szakítatok. Nem véletlenül gondolják többen is rossz ötletnek a kollégákkal való romantikát, az meg nekem gyanús, hogy bár nyilván van alapja annak, amit érzel, azért első sorban a férjedből hiányzó tulajdonságok miatt voltál ennyire nyitott a munkatársad közeledésére. Lehet, ha megkapod "otthon" amit a kolléga nyújt, már nem is lesz olyan nehéz ellenállni neki.

Ha meg egyik sem, hát ilyen az élet, 25 évesen még nem vagy egyáltalán elkésve semmivel.