1 hónap "együttalvás" nélkül mialatt a férjem szüleinél leszünk? Jogos a felháborodás?

Jogos a felhaborodas! Egy honap az sok ido ugy hogy amugy megoldhato lenne.

Egyaltalan miert kell 1 honapot ott tolteni? Nem eleg hogy hetvegente atmentek? Ha meg messze laknak akkor ertem hogy a hetvegi talalkozas keves de nem jellemzo hogy valaki zsinorban 1 honap szabadsagot kap a munkahelyen.

Meg lehet oldani.

Nem kell olyan gyakran, mint idáig, de ennek is megvan a maga hangulata.

Amúgy régen a többgenerációs lakásokban szerinted hogy volt?

És sok helyen ez egy szobában ment!

Ez egy úgynevezett probléma. Párkapcsoaltokban elkerülhetetlenül előfordul. A párkapcsolat talán legfontosabb része az, hogy mennyire ügyesen és hatékonyan tudjátok megoldani a hasonló problémákat. A felháborodás például rossz módszer, mert nem visz előre. Az, hogy jogos vagy sem, nem számít, a párkapcsolat nem a jogról szól, nem fogod tudni külső kényszerekkel befolyásolni a párodat, hanem kettőtök között kell ezt megoldani. Kommunikáljatok, értsétek meg egymást, értessétek meg magatokat a másikkal, adjatok fel egy kicsit magatokból és kössetek kompromisszumot. Add be a derekad és szexeljetek, amikor ott vagytok (egy kis izgalom és kaland, változatosság, nem kell ráparázni); vagy ő fogadja el, hogy nem lesz addig szex (egy hónap nem a világ vége), vagy keressetek köztes megoldást, miattam aztán járjatok haza hétvégente egy napig szexelni, vagy menjetek ki valahova a természetbe, vagy amit akartak.

De leginkább: ne menjetek egy hónapra a szülőkhöz, őszintén, mi a fa­szt kerestek náluk olyan sokáig? Van saját életetek, éljétek azt.

Szóval, amit át szeretnék adni, az az, hogy amikor előjön egy probléma, akkor nem megtorpanunk és kétségbeesünk, hanem mindig feltesszük a kérdést, hogy "oké, de akkor most mi lesz, hogyan tovább?".