Mi a jó az elköteleződésben, házasságban, családalapításban?

Kissé cinimusnak szántam a választ,de örülök,hogy Te komolyan vetted.

Nem kötelező mindenkinek így tennie,ha Te nem érzed szükségét nem gond.

De az emberek általában szeretik azt érezni,hogy tartoznak valakihez...Szóval főként ezért.1

Csak annyi hogy nem kell màr görcsösen tàrsat keresni, netes tarskeresökön az alpàri stilussal talàlkozni, meg olyasmik, hogy nincs az a félelem hogy felhiv e màsnap, ha lefeküdtem vele.

Egy idö mulva amikor màr sokat csalodtal (valakinek egy csalodas is màr sok), ezek a dolgok nagyban felértékelödnek.

A házasságnak csak ügyintézésben van előnye. Boldog kapcsolatban élek, de egyikőnk sem akar házasodni - felesleges pénzkidobás, anélkül is tudjuk, hogy együtt akarjuk leélni az életünket.

By the way, gyereket sem szeretnénk, szóval pláne nem kell összeházasodnunk.

23N

Attól függ kinek mi a célja az életben és miben leli örömét.

Aki abban,hogy szabadon élheti az életét, jól érzi magát egyedül is, sőt...szeret utazni baráti társasággal, vagy egyedül,nem gondoskodó típus, nem szeretne gyereket, annak egyértelmű,hogy nem kell elköteleződni mert számára csak nyűg lenne egy párkapcsolat/kötöttség/alkalmazkodás bármilyen formában.

Aki viszont gyereket szeretne, társat, gondoskodást, közös otthont,családi nyaralást, abban biztos nem merül fel ez a kérdés.

A célok adják meg az irányt ahhoz,hogy ki mire alkalmas.Szexuális életre általában mindenki vágyik. Kérdés,hogy megtalálod-e ehhez a partnert ha nem keresel tartós kapcsolatot.Ha igen, hát rajta,jól teszed ha nem erőlteted amire nem vágysz.

Ahogy látom, neked semmi, nekem meg minden jó benne.

Szerencsére nem vagyunk egyformák.

Aki erre vágyik, az erre vágyik, kész, kb olyan megmagyarázhatatlan, minthogy most ebédre spagettit kívánok. Nem feltétlenül racionális indokok vezetnek erre a döntésre, inkább érzések, amikkel meg nehéz vitatkozni. A család az sokaknak jelenti a biztos pontot, a meleg otthont, a nyugalom szigetét a kaotikus világban, ahol kikapcsolódhat, önmaga lehet, és ahol tudja, hogy mindig számíthat a másikra. Ez azért így leírva szerintem nem olyan elképzelhetetlen, hogy sokaknak vonzó és kívánatos élethelyzet. A másik meg, hogy persze, barátai vannak az embernek, de ha azok a bizonyos barátok megállapodnak, családot alapítanak, akkor sokra nem mész velük, mert onnantól kezdve nyilván a barátaidnak is a saját családjuk lesz az első, értelemszerűen nem lesznek annyira elérhetőek, mint a korai húszas éveikben, amikor senkinek senkije nem volt. És lehet sok mindent mondani, meg nyilván vannak egyéni eltérések, de azért az ember társas lény, ha nincsenek szoros emberi kapcsolatai (család, barátok, tartós társ), akkor magányos lesz és depressziós. VALAKI mindenki életébe kell, akihez kötődni tud, ilyen vagy olyan módokon, egyébként meg hiányozni fog az életéből valami, és talán még ő maga sem fogja tudni megmondani, hogy mi.

Szóval, szerintem ezek a jó dolgok ebben. Nyilván nem 20-25 évesen számít ez, inkább 30-35+, de akkor is. Most házasságtól függetlenül, egy tartós együttélés ugyanazzal a párral, gyerekvállalás vagy kutyák-macskák gyűjtése, közös élet építgetése, ezek mind beletartoznak a fentiekbe.