Milyen fizikális/mentális tüneteitek voltak a szakítást követő időszakban?

Ez szerintem (bár nincs rá szabály, tehát mindenkinél más) nem kéne, hogy 4 hónap után is ilyen intenzív legyen. Az első hetekben teljesen természetes, de 4 hónap hosszú idő. Azért érzel fizikálisan is fájdalmat, mert lelkileg felemészt, hogy folyamatosan ezen görcsölsz. Ez nem múlik el nyom nélkül, innen jönnek a testi tünetek.

Biztosan nagyon nehéz, sőt, most a karantén miatt valószínűleg sokkal több időd volt/van ezen agyalni, de muszáj, hogy lefoglald magad valamivel, mert így beleőrülsz.

Nekem minden egyes nap erősen fájt a szívem, görcsölt a gyomrom, és gombócot éreztem a torkomban. Nem volt étvágyam, alig ettem valamit. A családomat, és a barátaimat is ellöktem magam mellől. Folyton bezárkóztam a szobámba, nem érdekelt, hogy nézek ki, sehova nem jártam el.

Halottnak éreztem magam belülről. Sírva aludtam el, és sírva keltem fel.

Azt éreztem nincs miért élnem.

Ez 3évig tartott.

Elkezdtem olvasni, illetve a zenével komolyabban foglalkoztam. Újra barátkoztam, nyitottam mások felé.

Eljártam bulizni, és megismertem a páromat, akivel lassan egy éve vagyunk együtt. Nagyon nehezen nyíltam meg neki. És az előző párom annyira tönkre tett lelkileg, hogy talán nem is leszek olyan mint azelőtt.... persze próbálok rajta változtatni, de nagyon mély sebet okozott. Hiaba mindják , hogy az idő az majd segít, nem igaz. Kicsit könnyebb lessz, de nem lessz olyan mint előtte...

62 kiló voltam a szakítás előtt, 176 cm-rel ,szóval nem volt rajtam kb semmi folosleg, 51kg-ra fogytam 3 hét alatt, olyan volt mintha kitépték volna a lelkem egy részét. 4.5 éves kapcsolat volt, együtt éltünk, megvolt a kis rutinunk, terveztük a közös jövőt, mindent egymáshoz igazitottunk. Aztán szakítottunk, elköltözött, az addig vele töltött időm fölöslegessé vált, meg kellett tanulnom elfoglalni magam.

Az elején nyilván ott voltak a barátaim, de azt sem várhattam el senkitől, hogy a most megüresedett időmben mindig velem legyen, mert mindenkinek volt kapcsolata, esetleg családja. Egy ideig hazaköltöztem anyuékhoz, mert nagy volt nekem az albérlet egyedül, kisebb lakást kerestem, és kb 8-9 hónap múlva megint készen álltam a randizásra, elkezdtem edzőterembe járni és hétvégén reggelente futottam, megtanultam mindenféle különleges ételt főzni, sütni is gyakrabban kezdtem, ezzel elfoglaltam magam és lett egy új hobbim.

Pár napig az, hogy biztos én rontottam el valamit. Aztán rájöttem, hogy a nagy l***t. Azután megnyugvás, lelki béke.

Azóta se volt senkim.. immáron 8 éve :D

Csak osztani tudom az előttem szólók véleményét, nálam is ugyanezek jelentkeztek. Sírással indított nap, sírással végződő nap, a kettő közt suliban wc-re kirohangálós sírás (egyetemista vagyok), étvágytalanság, gombóc a gyomorban, ha csak eszembe jutott, megtelt a szemem könnyel, koncentrálni se tudtam soha mert mindig rá gondoltam. Enni se tudtam, egy hónap alatt 8 kilót fogytam, úgy kellett leerőszakolnom a napi pár falat ételt a torkomon, hogy legyen bennem valami.

Amikor pár hétre a szakításra megtudtam hogy egyből lecserélt (a szomszédjára amúgy..), hát olyan rosszul még sose éreztem magam. Rám jött a hányinger, szédölgés, sírás, kilátástalanság, iszonyatos volt. Mindeközben beszéltünk néha és folyamatosan alázott, sértegetett, amikor tudta jól hogy padlón vagyok miatta. Megmutatta ki is ő valójában.. aztán teltek a hónapok, én beletemetkeztem a mozgásba, elkezdtem csoportos edzésekre is járni, sokkal több önbizalmam lett mint amikor vele voltam, beruháztam új göncökre (ha már vékony lettem végre:D), és aztán mikor hónapokkal később megint chateltünk kicsit és kért rólam képet, küldtem egyet amin teljesen kiborult hogy milyen jól nézek ki, hát jót tett nekem hogy nem vagyok vele, ilyeneket írt hogy a sírás kerülgeti.. na, ez baromi jó érzés volt :D

Lassan egy éve volt a szakítás amúgy, sajnos még mindig sokszor eszembe jut mert őrülten szerettem és hiába hogy szharrá alázott állandóan, nem könnyű elfeledni a szép időket, még ha hazugságon alapultak is mint utóbb megtudja az ember.. de már csak legyintek egyet ha szóba jön, messze nem tud a lelkemig hatolni már semmivel. És őszintén, sajnálom az aktuális párját, mert ő még nem tudja kivel van dolga..