Mit csináljak, ha nem merek szakítani a párommal, mert sajnálom őt?

Pár hónapja fogalmazódott meg bennem először a gondolat, hogy talán én már nem szeretem a páromat. Először csak átmeneti állapotnak hittem, hogy majd elmúlik, de ahogy telik az idő, egyre inkább rájövök, hogy sajnos nem átmeneti állapot. A párom anyukája már régóta beteg volt, és sajnos várható volt, hogy meg fog halni, szóval úgy döntöttem, hogy most nem alkalmas szakítanom vele, mert ez egy elég nehéz időszak neki, és támogatnom kéne lelkileg. Aztán meg is halt az anyukája, nem sokkal később elveszítette a munkáját. Eléggé megviselte, de ahhoz képest nem zuhant össze, tehát éli tovább az életét és próbál pozitívan állni a dolgokhoz, de azért látom rajta, hogy ez egy pocsék időszak neki. Viszont ahogy megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy lehet szakítani kéne, azóta még inkább ezt érzem, és egyre inkább idegesít a párom. Nincs kedvem vele találkozni, nyűgnek érzem az egészet, már az is rossz érzés, ahogy hozzám ér, de mindig kedvesnek kell vele lennem, hogy ne bántsam meg. Milyen ember lennék, ha pont egy ilyen helyzetben hagynám el? Mert ő nagyon szeret, és ha ennyi tragédia után én is elhagynám, nem tudom hogy dolgozná fel. Közben meg egyre inkább azt érzem, hogy szabadulnék, ő is érzi, hogy valami nem oké. Abban biztos vagyok, hogy szakítani fogok vele. Kérdés, hogy essünk túl most rajta és valahogy idővel feldolgozza, vagy várjak még pár hónapot, amikor nagyjából helyrejön lelkileg, és addig bírjam ki? 23/N