Hogy reagált a (volt)párod, amikor kimondtad, hogy vége, szakítasz?

1. Mivel bevert dühében egy ablakot és veszélyben voltam mellette, majdnem az arcomban landolt az egész üveg, azt mondtam neki, hogy takarodjon, mire dühösen rohangált és nyávogott, hogy neki vérzik a keze és be se kötöm? Baromira féltem tőle, de szerencsére hazahúzott az anyjáékhoz a putriba. De fél év múlva visszafogadtam, mert nem tudtam egyedül fenntartani a házat. Neki meg kellett egy otthon, ahol van fűtés, mert az anyjáéknál nem volt. Egy évig éltünk társbérletben. Nem volt az kapcsolat, egymáshoz se értünk már évek óta. Mégis meglepődött, amikor 1,5 év múlva eléálltam azzal, hogy szerelmes vagyok és szakítani akarok. Akkor nem bántott. Azt mondta szomorúan, nem vagyok rab, hogy kalitkába zárjon. Nem küldtem el azonnal, egy kutyát se rakok az utcára, az anyjáéknál meg tényleg nem volt fűtés, ő meg épp otthagyta a munkahelyét, mert csúnyán néztek rá. Eltartottam fél évig, hagytam hogy összeszedje magát anyagilag. Nem zavarta közben, hogy más pasinál alszok. Magától nem ment volna el, kénytelen voltam neki a nyáron összecsomagolni. Akkor ordibált, meg fel-alá járkált, mint egy vadállat a ketrecben. Nagyon féltem, elvonultam a szobámban. Annyira rettegtem, hogy amikor felkapcsolta a kinti villanyt és felvillant a fény, egy pillanatra azt hittem, rám gyújtotta a házat. Ezalatt hősszerelmem nyugodtan aludt odahaza, apámnak is jó élete volt a barátnőjénél. Tőlük ez a vadállat meg is ölhetett volna nyugodtan. Sajnos akkor még szerelmes voltam és nem is akartam, hogy a közelemben jöjjön akkor az új lovagom, mert attól féltem, vér folyna.

Nagy nehezen elment, miután összecsomagoltam a srácnak.

Új lovagom aztán hamar betette a lábát. Végső soron az lakhatási körülményeit neki is én oldottam meg, bár ő legalább háromszor annyit keresett, mint én. Nem mintha rám költött volna egy fillért is, de legalább a közös költségekbe beszállt felesben és nem nekem kellett eltartani. Összeköltözés után pikk-pakk eltűnt az a figyelmes férfi, aki ha pénzt nem is költött rám, bármikor bármilyen filmet letöltött nekem torrentről, ha csak megemlítettem a címét. Na jó, autóval is elvitt bevásárolni, meg állatorvoshoz, szóval könnyített az életemen. De összeköltözés után úgy gondolta, nem kell többé beszélgetni most, hogy végre hozhatja a laptopját meg a szélesvásznú TV-jét. Egy évig nézett levegőnek a saját házamban, amikor egy reggel valami miatt jókedve lett és agyonpuszilgatott. Erről eszembe jutott, hogy milyen volt összeköltözés előtt és nem véletlen érzem magam olyan rosszul 1 éve. Így hát este közöltem vele, hogy szakítani akarok.

Megdöbbent, aztán azt mondta, tényleg nem szeret már úgy, mint régen, de szerinte ez csak átmeneti hullámvölgy köztünk és meg tudjuk oldani. Én úgy remegtem, mint a kocsonya. Szorosan magához ölelt, úgy aludtunk el és azt álmodtam, hogy elvisz egy hatalmas orkán. Másnaptól elkezdett teperni. Minden nap puszilgatott. 3-4 hónap alatt teljesen felolvasztotta bennem a jeget.

Én szerelmes voltam, bíztam benne, hogy lehet még minden olyan, mint az elején. Nem lett olyan soha, de azért voltak még nagyon szép éveink. Ennek ellenére elsősorban azért nem szakítottam, mert tisztában voltam vele, hogy nem tudom a házamat fenntartani egyedül. Én úgy maradtam ott huszonévesen a nagy családi házunkban, hogy a testvérem és az anyám meghalt, apám meg elköltözött a házból és semmiben nem segített. Eladni nem tudtam, mert a fele ház árából én nem tudtam volna külön ingatlant venni. Így maradtam mindig sokkal tovább a kapcsolataimban, mint ahogy tettem volna, ha nem vagyok annyira egyedül. Nem magam miatt, a kutyáim miatt. Nekik őrizgettem a kertes házat. Nekem bőven elég lett volna egy kis lakás. De én kutya nélkül nem tudok élni.

Az a szakítás nem sikerült. Utólag azt gondolom, mivel nem az első eset, hogy akkor kezd becsülni, amikor kimondom, hogy vége, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat volt, csak neki más módszerei voltak, mint az elsőnek és nem vettem rögtön észre. Ő fizikailag sose volt rám veszélyes. De kilépni soha nem engedett. Lehet, hogy 1,5 évig levegőnek nézett, volt később is ilyen, de abban a pillanatban, amikor azt mondtam, hogy szakítok, hirtelen képes volt változtatni.

3 évvel ezelőtt megmondtam neki, hogy el szeretnék válni. És azóta sem tudtam meglépni ezt. Valahol bennem van az, hogy vissza kéne

löknöm albérletbe és nem tudom megtenni. Végülis neki köszönhetem, hogy a házamat fenn tudtam tartani ennyi éven át.

Van egy olyan gyerekünk, aki önmagában mindent megért.

De nem így képzeltem az életemet.

Hát igazából szinte mindig közös megegyezéssel mentünk szét mindegyik exemmel. Ami fura az egészben az, hogy én vettettem fel mindig, hogy most már gondolkodjunk el a különválásról, a férfi fél inkább vergődött volna tovább, még ott is ahol szerelmes lett másba mellettem. Inkább benn maradt volna velem egy boldogtalan kapcsolatba és marjuk egymást, minthogy felvállalja, hogy már máshoz húz a szíve. Ha én nem ülök le és terítem ki az ő lapjait is akkor nem tudtuk volna megbeszélni, hogy ennek így nincs értelme (tetejébe még azért sem haragudtam, hogy szerelmes másba, ezt nem tudom jellemhibának minősíteni).

Szóval bár a beszélgetéseket én kezdeményeztem, de a másik fél is belátta, hogy a kapcsolatnak vége, így lényegében közös megegyezéssel váltunk el mindig.

Bizonyos nőknek az jön be ha a férfi dominál,ezért sokszor eltűrik az erőszakot vagy azt ha nem veszik őket semmibe sem. Nem értem ezeket a nőket.

Ismerek olyat hogy a nő már majdnem 10 éve van kapcsolatban a férfival de már vagy 6 éve nem is nyúltak egymáshoz, mind a ketten megcsalták már azóta a másikat többször is. Ennek mi értelme? A srác is megmondta hogy már nem érez iránta semmit csak sajnálja a csajt.

Nők nektek ez miért jó?

Meglepődött, mert tényleg elég váratlanul érte. Bennem már egy ideje érlelődött a dolog. Kérdezgette, hogy miért, meg hogy biztos-e, nem alszom-e aznap még nála (ez lett volna a program).

Én nagyon nehezen mondok nemet, meg bántok meg embereket, úgyhogy iszonyat kemény volt végig határozottnak maradnom. Hazafelé végig sírtam az utat. Utána még írogatott, hogy legalább szexelni járjunk még össze, ebbe párszor belementem, de hiba volt, mert csak újra megpróbált mindig meggyőzni hogy folytassuk.

Utána letörölt mindenhonnan, mert azt mondta úgy könnyebb lesz elfelejteni engem, de azért ő írogatott a barátaimnak, meg nekem is még évekkel később is. Mai fejjel sokkal határozottabb lennék, nem találkoznék vele egyáltalán szakítás után, mert így neki is csak nehezebb lett.

Egy évig voltunk csak együtt , szóval nem is olyan hosszú kapcsolat volt.

5-ös, én mindig az anyagiak miatt maradtam ilyen kapcsolatban és soha nem társfüggésből. Nem tudtam volna egyedül fenntartani a házat. Ennyi volt az oka, ja és autót vezetni se tudok és emiatt se lehetne se kutyám, se gyerekem, mert szinte lehetetlen róluk gondoskodni autó nélkül.

Abban meg nem hittem, hogy nekem pikk-pakk lesz másik párom, nem is akartam, mert az ugyanúgy érdek lett volna rövid időn belül, szerelmes pedig 10 évente egyszer leszek. Azalatt tízszer megfagytam volna a saját házamban.

6-os, honnan veszed, hogy a 4-es nő? Bár valószínű, mert a férfiak szoktak ilyennel érvelni, hogy nincs hozzájuk fogható.:DDD