Miért van ilyen érzésem?

Egy másik felnőtt ember döntéseiért, gondolataiért, cselekedeteiért NEM te vagy a felelős. Ha szakítotok onnantól nincs semmi közöd a másikhoz. És nem "adod vissza a szüleinek" mert nem a te tulajdonod a másik ember, ezért nincs mit "visszaadni". Az az ő döntése volt hogy eddig veled élt, és az is az ő döntése lesz hogy mit kezd magával a szakítás után. Felnőtt ember, ő felel a saját sorsáért. Te meg a tiédért. Albérletbe is el lehet menni ha van munkahelye. Nem kötelezi rá senki hogy a szüleihez menjen vissza. De ha így dönt azért ő a felelős, mivel felnőtt emberként ő dönti el hogy hol szeretne élni.

Te meg ne úgy gondolj rá mintha valamelyik tárgyadat vinné el valaki.

Ha mindenképp a szakítás a megoldás, akkor vegyél egy nagy erőt magadon és ne fordulj vissza. Ha hondolod menj el míg pakol, mert az nagyon szivszorito tud lenni.

Egyébként mi romlott meg koztetek ennyire?

A szakítás sose könnyű. De nem őt sajnálod, hanem saját magadat. Magadat félted, hogy mi lesz, ha a megszokott életed megváltozik.

Illetve félsz, hogy a rokonai rossz embernek tartanak majd, amiért "kidobod".

De ez egyik sem ok, hogy egy rossz kapcsolatban élj le életet, vagy évekig várd, hogy végre magától elmegy.

Felnőtt ember vagy. Neked kell dönteni az életedről, meglépni, ami szükséges, és felvállalni mindenki előtt, hogy jogod van a szakítás mellett dönteni.

Ez egy beteg kapcsolat. Teátrális jelenetekkel tarkítva. Sosem mutattad volna ki ezt ilyen stádiumban már (lehet sírni, lehet elérzékenyülni,) nem az a gond, hanem hogy mesterkélt.

Egy ilyen teátrális jelenet miatt, és mert az anyám munkahelyére is bement sirdogálni az exvölegényem, aki később felpofozott ez miatt, hogy hogy merem otthagyni az illetőt, hiszen "pedagógus" és meg örüljek, hogy egyáltalán rám nézett veszítettem 3,5 évet a saját életemből.És amit tudtam már 19 évesen-hogy bár kivel csak vele nem-arra még 3 évet rátettem mert hogy sajnáltam.. A mai eszemmel, egy egoista csak magát néző más emberen élősködő ember volt az illető. És ha akkor erősebb vagyok lelkileg, és tapasztaltabb, sok keserű pillanattól kíméltem volna meg magam. De hát tapasztalatlan voltam, naiv, és sokat bírtam tűrésben. Őt juttatod eszembe.