Másnak se megy békével a szakítás?

Én anno 3 hónapig minden nap részeg voltam. Szerencsére a főnököm is elvált ember volt, azt mondta, ha lehiggadtam és józan vagyok menjek vissza.

Ez egy folyamat, sajnáltatod magad és rágódsz a múlton mit is hibáztatok el. Ahol nincs gyerek ott egyszerűbb lezárni, esetünkben a kislányom minden nap emlékeztet azokra az időkre amikor boldog voltam. Most már 17 éves és folyamatosan mondja nekem, hogy keressek valakit és akkor nem a sörözőben tölteném a szabadidőmet. Soha többet nem kezdek párkapcsolatot nővel, egyszerűen nem bízom bennük. Alkalmi kapcsolatok vannak, de összeköltözés biztosan nem lesz ahogy közös kassza sem.

Nekem is volt olyan időszak az életemben, amikor nem ment jó pofát vágni a dolgokhoz. Nagyon finoman és nőiesen fogalmaztam...

Viszont a sok balhé után régóta teljes nyugalomban élek egyedül. Csavargás, néha buli, szép ruhák, smink. Nincs ebben semmi szörnyű. Szabad vagyok és gondtalan. Remélem, megtalálom egyszer a társamat, de addig megadok magamnak minden jót.

Kérdező, neked is jelenleg az hiányzik szerintem, hogy önmagaddal törődj, rendbe szedd testedet - lelkedet.

1 vagyok

Ha egy kapcsolat kifut és egyik fél sem szeretne többet tenni a másikért akkor a legjobb dolog elválni. Ha egy harmadik fél miatt hagynak el és viszik a két kézzel felépített házad felét, viszik a gyereket is magukkal akit jó esetben majd 2 hetente láthatsz, akkor jogosan merül fel a kérdés....miért velem történik ez?

Első felindulásomban le akartam mondani a láthatásról és kis híján kiköltöztem Skóciába, de végül nem így alakult. Könnyebb lett volna új életet kezdeni. Közben a volt nejem új kapcsolata is zátonyra futott és mivel neki is szült egy fiút így már 2 gyerekről kellett gondoskodnia, mindezt úgy, hogy albérletet sem tudta kifizetni. Amikor segítséget kért legszívesebben elküldtem volna melegebb éghajlatra, de vele élt a lányom. Mostanában egyre többet van nálam, kapott saját kulcsot a lakáshoz.