Itt már csak a szakításnak van helye, igaz?

"Szóval, adott a kérdés, kár ezt húzni-halasztani, menjünk szét?"

Kár húzni az időt. Legyetek külön örökre.

"Ő kapja a szociális nyomást, hogy unoka kéne, meg a haverok közül már kettőnek van, stb."

Ő se akar gyereket, csak azért "mert itt az ideje már" fajta mondatokat hallgatja akar gyereket. Aztán megunná, te meg mivel nem akarsz szintén nem törődnél vele. Szóval semmiképp ne szülessen gyerek.

Váljatok szét!

Én is ebben a cipőben járok, hogy soha nem akartam gyereket. 40 éves vagyok és nem változott a véleményem. Szerencsére olyan párt találtam, akinek ez így jó. Én a helyedben inkább szakítanék, minthogy kényszer nyomására szüljek, ha egyetlen porcikám se kívánja ezt. Párodnak férfiként könnyű dolga van a gyerek kihordásával kapcsolatban. Nem ő viszi a bőrét a vásárra. Plusz a pasik a gyerek születése után sok esetben lelépnek, a nő egyedül marad a kicsivel, utána párt találni is nehéz.

Tehát ha párod így nem fogad el téged, akkor igazából talán nem is szeret, nem veszítesz vele sokat. Sajnálom, hogy ilyen helyzet alakult ki köztetek.

Mi is úgy jöttünk össze évekkel ezelőtt, hogy idővel mindketten szerettünk volna, viszont ez bennem változott (én vagyok a nő). Főleg azért, mert én is szeretem az életem, szeretem, hogy mi vagyunk egymásnak a legfontosabbak. Ő azt mondta, neki nem olyan fontos egy gyerek (aki még csak meg sem született), hogy lemondjon rólam miatta, szóval amúgy is inkább úgy volt vele, ha lesz gyerek lesz, ha nem lesz, nem lesz. Ettől egyikünk élete sem lesz kevesebb, fordított esetben én is elfogadnám, ha ő nem szeretne gyereket.

Igazából szerintem ha nem szélsőségesen akar valaki gyereket (amikor mindegy, kitől, milyen áron, csak legyen), akkor meg lehet beszélni, de ehhez ketten kelletek.

Ha ő akar és most, akkor nem tudsz sajnos ezzel mit kezdeni.

Azt mondod, szereted a mostani életed, azért nem akarsz gyereket. Ha szakítaszk, akkor a mostani életednek búcsút inthetsz. Lehet valakivel valami hasonló, de ugyanilyen soha nem lesz, ebben teljesen biztos lehetsz. És ezt szereted.

A párod most akar gyereket, nem pár év múlva, amikor esetleg már te is nyitott lennél rá... ha szakítotok, akkor nemhogy most nem lesz, de távolabb kerül a gyerekvállalástól, mint jelenleg van, hiszen nulláról kellene felépítenie egy olyan kapcsolatot, amiben MAJD TALÁN szívesen vállal gyereket.

Szóval a szakítással mindketten azt veszítenétek el, amire vágytok. Ennek pedig így nem sok értelme van.

Szerintem itt helye lenne némi mélyebb megbeszélésnek, vágyakról, félelmekről, arról, hogy ki mit miért akar vagy nem akar.

Azt is írod, hogy szerinted a párod külső elvárásoknak akar megfelelni, de én nálad is azt érzem, hogy ezek határoznak meg, csak épp ellenkező előjellel. Mert az anyaképedet aszerint méred, hogy a közvélekedés szerint milyen az ideális anya. Hát elárulom, olyan nincs. Én sem vagyok sütős-főzős, gügyögős, de a nagykamasz, már majdnem felnőtt gyerekem szerint baromi jó anya vagyok. Lehet - nem biztos, de elképzelhetőnek tartom - hogy ha egy kicsit átértékelnéd magadban, hogy milyennek kell lenni egy anyának, akkor te is jobban vágynál rá, nem most, hanem x idő múlva, ha tudatosítanád, hogy igenis meg lehet őrizni gyerek mellett is nagyon sok mindent a jelenlegi életedből, amit szeretsz, és ha ezt át tudnátok beszélni a pároddal, akkor akár még jól is alakulhatna.

De ha szakítotok, ahogy fentebb írtam, egészen biztosan elveszítetek azt, amihez jelenleg ragaszkodtok.