Miért nevetek kínomban?

Az exem felhívott és segítséget kért,mert anno az egész lakás elektromos hálózatát újrahúztuk a kollégámmal és bár lerajzoltam a kötéseket nem igazodtak ki rajta. Miután megérkeztem nekiláttam a probléma feltárásának és kb 10 perc alatt végeztünk is. Meghívott egy kávéra és beszélgettünk egy kicsit. Mindig is beszédes típus volt, de olyan monológot adott elő az életéről, a szemét férfiakról, hogy idővel már kényelmetlenül éreztem magam. Fura, de amikor együtt voltunk nem tűnt fel mennyire egoista, vagy teljesen vak voltam vagy nem is tudok rá értelmes magyarázatot találni. 5 perc után már a kijáratot néztem, menekülni támadt kedvem. Amikor kijutottam az ajtón megkönnyebbültem, és szerencsésnek éreztem magam, hogy váltottam. Majd 1 évet voltam együtt ezzel a nővel akivel 5 év elteltével 5 percet sem bírtam ki. Éreztetek már hasonlót?