Számotokra mi volt ez a döntő pont?

Hú.. Hát sok minden változik az évek során. Amikor megismertem a párom egyértelmű volt mindkettőnk számára hogy ilyen tökéletes összhangot korábban senkivel sem tapasztaltunk. Aztán 2-3 év után jöttek a gondok, súrlódások.

Az volt vele más, hogy ő akarta és én is, hogy megbeszéljük, és bármennyire is úgy tűnt hogy nem tudunk megegyezni, nem akartuk eldobni a kapcsolatot.

Aztán egy ponton a sok veszekedés után, mikor annyira összevesztünk hogy össze is csomagoltam, tényleg úgy éreztük itt vége. Ekkor én elmentem terapeutához, aki segített meglátni dolgokat, rendbehozni az önértékelésemet stb. Ezek után a párommal is újra átbeszéltünk mindent, ezúttal a sarkamra álltam, és nem engedtem abból, amit akarok.Elmondtuk mind ketten mit fájlalunk, mit kéne a másiknak máshogy csinálni és mi lenne elfogadható megoldás a problémás témákban. Válaszút elé állítottam, és azóta minden megfordult. Mondtam hogy álljon a sarkára, döntse el mit akar, de azután nincs visszaút meg kiskapu. Ha úgy dönt hogy megoldjuk a gondokat akkor megoldjuk és nem nézünk vissza. És így is lett. Attól a ponttól mindent megbeszélünk, nem hagyjuk egymást nyugodni míg feszültséget érzünk. Ő többé nem pánikol,és nem rohan el amikor vitázunk,én pedig nem vagyok olyan indulatos,mert mostmár tudom hogy nem fog elmenni ha akad egy kis gondunk. Sose volt ilyen jó a kapcsolatunk,ez már úgy 2 éve tart. Azóta egyre közelebb kerülünk,egyre ritkábban történik bármi apró vita vagy sértődés. Ha mégis, sokkal hamarabb túllendülünk mindenen. Azt hiszem innentől érezzük mindketten hogy mostmár együtt maradunk,és ezentúl már nincs amit ne tudnánk megoldani.

N/24

Kellett hozzá egy év leforgása és sok olyan helyzet, amiben én otthagytam volna a helyében magam...

Mikor nem elég, hogy nem hátráltat és ténylegesen jobban tudod építeni az életed mellette és fejlődsz a nézeteltérések alkalmával is(én az alatt az egy év alatt többet tanultam magamról, mint azelőtt bármikor)... De mikor szégyelled magad, hogy mennyi bonyodalmat okoztál neki és ő még mindig gond nélkül kitart melletted, annak ellenére, hogy elismeri, hogy igen, ez épp nem a legjobb helyzet, az volt nekem a minden. Nagyon lelkiismeretes vagyok, szóval nagyon érzékenyen kezelem azt, ha valakinek ideiglenesen miattam nehezebb a dolga (és igyekszem mihamarabb tenni ellene és nem elengedni magam), de néha vannak pillanatok, mikor csodálom, hogy a párom ennyire bízik abban, hogy így lesz és egészen másképp épülnek fel a konfliktusok is.

Én még életemben nem találkoztam előtte olyan emberrel, aki nem csapta rám az ajtót, nem hagyott ott, nem ignorált, hanem a legnagyobb sz*rban is félretette a hiúságát, elmondta, mi a baja velem, elmondta, hogy mit érez és mire vágyik és bízott benne, hogy én ezt megfelelően fogom használni a helyzet megjavításában. Sosem akart otthagyni, sosem fordult el tőlem, sosem inogott meg a bizalma és a szeretete irántam. Hiába voltunk padlón sokszor, mindig éreztem, hogy nem lesz baj, nem kellett féltenem a kapcsolatunkat, nem kellett aggódnom, hogy bekattan és elhagy, mert folyamatosan kaptam visszajelzéseket, folyamatosan beszéltünk, ötleteltünk egymásért és ez mai napig is így van. Soha életemben nem láttam még előtte embert, aki ha nagyon haragszik is rám épp, onnantól, hogy belémszeretett, tudja, hogy ezt a haragot hol helyezze el a kapcsolatban és nem egyből eltávolodik. Nekem ezt az érzést egy év és sok megpróbáltató helyzet hozta el.

Aztán azóta eltelt pár év. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de ha ez a tendencia marad, akkor azt hiszem, ő lesz az utolsó és én is neki. :)

26n

Bár nyilván nem látok a jövőbe, de valami hasonló dolgokat tapasztaltam, mint az előttem szóló.

A jelenlegi párom az első, akiben teljesen megbízhatok. Az előző két komoly kapcsolatomban megcsaltak, ebből a legutolsó nagyon padlóra vágott, kicsit a mai napig nem hevertem ki.

Én is azt érzem, hogy bár vannak súrlódások, van, hogy haragszik, de a haragja nem távolít el tőlem, nem hagyott ott az első konfliktusnál (mint az exeim), nem az az első dolga, hogy legyezgesse a hiúságát más nőkkel, stb.

Ezek olyan új szituációk nekem, hiszen máshoz voltam "szokva", hogy néha nem is tudom hova tenni, hogy végre valaki tényleg úgy áll hozzám, ahogy kéne egy vele egyenrangú emberhez és tisztelettel bánik velem. Még tanulom én is a jó kapcsolatot mellette, hiszen sose volt benne részem, most hogy visszagondolok... teljesen más tapasztalatokat szereztem.

30n