Tönkre teszik a szüleim a kapcsolatom?

Az első barátommal elég sokáig jártunk. Egy idősek vagyunk, mind a ketten egyetemre járunk. Imádták a szüleim azt a fiút, fiuknak tartották.

Szakítottunk és ezen nem tudnak túllépni, sem ő sem a szüleim. Az előző barátomnál arról volt szó, hogy mivel 2 család is elfér, akkora a szüleim háza így odaköltözik és ott is fogunk élni (gyakorlatilag külön ház, csak 1 folyósó köti össze). A mostani barátomnál a szüleim ezt konkrétan megtiltották. Most ott tartunk, hogy alhat nálam, de ez nem lehet összeköltözés ezért bizonyos napokon hazamegy a lakásába. Múltkor kölcsönkérte volna apám autóját (az övének volt valami baja) 5 percre de nem adta neki oda. Anyám nem szól hozzá. Az a bajuk, hogy kicsit idősebb és biztosan neki azonnal feleség meg gyerek kell, ezzel meg tönkretesz.

Most az a legújabb, hogy anyám át akarja alakítani a házat és a volt barátomat hívja pakolni segíteni. Megkértem a párom, hogyha összefut vele, ne reagáljon semmit, mert a volt barátom provokálja. A barátomat meg az zavarja, hogy a házunkban van minden délután (sokszor a barátom dolgozik még olyankor), a szüleim meg a kedvét keresik.

Nem tudunk elköltözni és őszinte leszek, nem is akarok. A nagymamámtól örököltem pénzt és azon lett teljesen felújítva a ház (még akkor a másik barátommal voltam, és a szüleim erőszakoskodtak). Nem fogok egy lakásban nyomorogni, amikor egy tágas, kertes házunk van, amiben az én pénzem is van. Meg egyébként is. Szeretem a szüleim. Nem akarok velük rosszban lenni. De ez így nem állapot. Mit tegyek?