Bajt jelent, ha eléggé különbözünk a párommal, és nem érzem azt, hogy mindent együtt szeretnék csinálni?

Dehogy baj, nem kell egymásra nőni :)

Hétvégén én is sokáig alszom - párom korán kel, ezért ő kimegy addig főzni/játszani/stb.

Ő RENGETEG podcastet hallgat, mindenről - főzésről, politikáról, új játékokról, új bejelentésekről...

Míg én másféle videókat nézek/hallgatok.

Én mászkálós vagyok, ő nagyon nem.

Mindkettőnknek megvan a maga hobbija, nem kell őket közösen űzni.

Alapvető világnézetben és értékekben hasonlítani kell.

Amiket felsorolsz nem tartoznak ezek közé. Hallgasd a zenéidet egyedül, járj el futni egyedül, tornázz, ha szórakoztat. Semmiről nem kell igazából lemondanod, de ne próbáld ráerőltetni az ízlésed.

Ezek bagatell problémák.

minek vagytok együtt?

amúgy a háborús filmek nem feltétlenül öncélúan közvetítik az erőszakot, és a megtekintésük segít mélyebben megérteni egy-egy történelmi korszakot és eseményt, a dokufilmekből meg rengeteget lehet tanulni, tehát ezek hasznosak.

hasznosabbak, mint fantasyt nézni és sztárokat követni instan.

ok, h. korán kelsz, de ha a napjaidat ezek a tevékenységek dominálják, úgy nem hiszem, h. sok értelme lenne.

Elég relatív, azt mondani kik a nagyon hasonlóak, meg kik az egyformák. Ilyen téren akkor én és a férjem is eltérőek vagyunk, de kompromisszumkészek vagyunk, és sosem okozott gondot, akár csak addig sem, hogy egyikőnk gondolatában megjelenjen, ez probléma. A legtöbb és más viszonylatból nézve viszont totálisan egyformák vagyunk.

Viszont mindig azt modnom, az adtott ember vagy pár életében valami igenis nagy probléma, ha már GYK-n mástól várja vagy várják a megerősítést, akármelyik irányban. Az mindig jelzésértékű.

Szerintem ez egyáltalán nem baj :)

Ha mindketten ugyanazt csináljátok, akkor hamar megunjátok, így viszont akár egymást is ösztönzitek valami újra.

Persze lehet ezt pont fordítva is értelmezni

Neked kell tudnod, mire van igényed. Nekem volt olyan párom, akivel voltak ugyan közös pontjaink, hasonlított a világnézetünk, stb., de a számunkra igazán fontos dolgokból nem volt egy igazán közös pont sem. Bennem ez egy idő után nagy hiányérzetet okozott, ami szakításhoz vezetett. Számomra ez tanulópénz volt.

A mostani párommal sokkal jobban egy hullámhosszon vagyunk ilyen téren. De így sem csinálunk mindent együtt. Van pár közös hobbink, amiket vagy együtt vagy párhuzamosan csinálunk, és nagyon jókat diskurálunk róluk, amikor végeztünk. De vannak külön dolgaink is, amiket elsősorban másokkal osztunk meg, vagy másokkal űzünk. Lelkileg is sokkal jobban egymásra vagyunk hangolódva. Így sokkal elégedettebb vagyok, nincs hiányérzetem.

Te vagy az egyetlen, aki tudhatja, hogy ezek a dolgok mennyire fontosak neked, mennyire tudna kielégíteni az, ha mondjuk találnál magadnak egy futópartnert meg a társakat a hobbijaidhoz, vagy mennyire vágysz ezekre a dolgokra inkább a párodtól.

Ha részben ki tudna elégíteni, akkor érdemes lenne célzottan barátokat keresni, a párod oldaláról pedig egymás felé közeledni: pl. kereshetnétek olyan filmeket, amik egy kicsit tükrözik a te ízlésedet, és az övét is. Vagy leültethetnéd magad mellé, amikor új videóklip jön ki, és elmondhatnád neki, hogy ez miért érdekel téged, mit tartasz benne jónak, rossznak, stb., és kikérhetnéd az ő véleményét is. Meg persze ez fordítva is, te is nyithatnál az ő dolgai felé.

De tartom, hogy neked kell tudnod, mennyire elégít ez ki téged, mennyire vagy boldog így. Valószínűleg fiatal vagy, még bőven van lehetőséged váltani, de pont mivel fiatalok vagytok, akár jobban is tudtok idomulni egymáshoz.

Én nem hiszek abban, hogy mindent együtt kell csinálni. Szerintem egy jó kapcsolathoz kell az is, hogy legyen saját teretek, amit átvitten is lehet értelmezni. Saját hobbi, ilyesmi. Attól hogy együtt vagytok és közös az életetek, attól még a te életed a sajátod, és a párod élete is a sajátja. Remélem érthető mire akarok kilyukadni. Nem vagytok összenőve és nem is kell. Ezek nem olyan dolgok, amik szerintem rontanák egy kapcsolat minőségét.

Ha a komolyabb dolgok egyeznek.