Normális, hogy mire közelebb kerültem hozzá már nem szeretem annyira?

Van egy fiú barátom, akibe nagyjából 5 éve vagyok szerelmes és szinte minden nap úgy alszom el, hogy rá gondolok, amikor másokkal voltam, akkor is ő járt az eszemben.

Több dolog volt ami miatt nem mozdultam rá, pl az, hogy kollégák vagyunk, voltak mindegyikünknek párkapcsolatai, amik nem igazán jöttek össze, de tiszteletben tartottam, tehát csak kerülgetjük egymást. Most is van kapcsolata, ami tudom, hogy nem jó és talán ezért is közeledik felém viszont kezdem azt érezni, hogy ennyi év után már elszáll a “rózsaszín köd” és lehet nincs is értelme már belevágni.

Mit tennétek a helyemben?

Ha eddig nem volt semmi felejtsem el vagy adjak neki egy esélyt, ha eddig nem sikerült kiverni a fejemből annak lehet valami oka?

Azt érzem hogy már kezdtem magamban elengeni, mert mindig csak fájdalmat okozott amikor mással volt, persze nem az ő hibája ez, gondolom én is ugyanezt tettem vele.