Férfiak és a nagy szerelem?

Még nem volt "szerencsém" ahhoz, hogy végetérjen. Mindent elkövetek, hogy ez ne is történjen meg.

De ha egyszer véget ér, kétlem, hogy valaha is lenne igényem újra komolye lköteleződésre. Házasságra tuti nem lesz.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék később - jóval később - együtt lenni egy nővel. De akkor el kell fogadnia azt, hogy egy kicsit meghalt bennem valami. A maradékot szívesen felajánlom neki, mindig ott leszek, ha kell, de... egy kicsit félholt lennék.

Igaz, én szeretem a páromat, és nehéz elképzelni, hogy ez máshogy legyen. Ha utálnnák egymást, persze vszeg szívesebben állnék oda. De ezt kb lehetetlen elképzeln iis.

Igen, megvolt életem szerelme, született 2 gyerek is a másfél évtizedes kapcsolatunkból, aminek az utolsó pár éve papíron is hivatalos házasság volt. Soha nem hittem volna, hogy nem együtt éljük le az életünket, de lelépett, itthagyva mindent, gyerekeket is, a közös múltunkat is. Egyébként azt hittem sosem leszek képes ebből felépülni, érzelmileg borzasztóan a padlóra küldött, szerettem őt mindvégig, az utolsó pillanatig...annak ellenére, hogy egy borzalmas, toxikus egy nőszemély volt, de ezt már csak most utólag látom tisztán. De olyan ordenáré sutyerák módon viselkedett velem is és a gyerekekkel is, nagyon hamar (még én is meglepődtem rajta mennyire) sikerült kiábrándulnom belőle...azóta már érzelmileg is teljesen talpra álltam...más tekintetben meg talpon is voltam eddig is.

De, hogy a kérdésre válaszoljak, igen, biztos vagyok benne, hogy fogok szeretni úgy, ha nem jobban még valakit. Azt már az elején megfogadtam, hozzon bármit is a jövő, nem hagyon, hogy egy szar ember miatt én magam is szar emberré váljak és nem hagyom, hogy emiatt rossz irányba változzak. Tanulni tanultam, tapasztalatot levontam, de csak mert konkrétan elb@szta azt a jövőt amit 15 évig építettem és még sokszor 15 évre elterveztem vele, hű maradok ahhoz aki vagyok / voltam. Átb@sztak, ártvertek, megcsaltak, de én nem leszek ilyen...nem leszek kiégett "ágyra-járó" :D

Tovább tervezem és építem azt a jövőt amit elterveztem: család, gyerekek és egy hűséges feleség a végső napig...tudom kicsit konzervatív XD Most egyelőre ez utóbbi személye még hiányzik, de itt van a 2 csodás gyerkőc (akik persze hatalmas lelkierő támaszok számomra), szóval emelt fővel előre, várom, hogy ismét szerelmes legyek, mert leszek...talán más most is vagyok...de még nem merem magam beleélni...van ez a nagyszerű lány...de túl fiatal, hogy rögtön 2 gyerekes elvált faterral kezdjen családalapításba :D :/ :(

Szóval csak fel a fejjel és előre, a legtöbb amit tehetsz ha szeretitek egymást és igyekeztek boldoggá tenni egymást, és akkor egészen biztos, hogy "elég leszel" számára ;)

Én is kipipáltam a nagy szerelmet, ahogy a 2. Nagyjából hasonlóan gondolkodunk erről a dologról. Engem is beültetett a hintába a volt feleségem, vitte a gyerekeket is.

Úgy vagyok vele, hogy bő egy év alatt helyre kerültek a dolgok bennem, de van, amit még nem tudtam megbocsátani neki, és magamnak.

Azt gondolom, tudnék szerelmes lenni, de sokkal kevésbé vagyok alkalmas a kompromisszumokra, mint az elsőnél. Ami azért baj, mert a lehetőségeim a pár találásra hatványozottan kisebbek, mint 20 éve volt.