Miből ismerhetem fel, hogy szerelmes vagyok vagy csak függő?

Én úgy jöttem rá a függőségemre, hogy amikor teljesen tisztában voltam azzal, hogy nem ő az igazi, nagyon különbözünk (nem a jobbik értelemben) de en mégsem léptem ki a kapcsolatból.

Nagyítóval kellett keresnem azokat a tulajdonságait, amik minimálisan szerethetőek voltak, és ezeket felnagyítottam magamban, hogy eltudjam magammal hitetni, hogy van, amit lehet benne szeretni.

Függő vagy, ha a másik csúnyán beszél rólad, vagy viselkedik veled és te ennek ellenére is mész utána, keresed a kegyeit. Pedig érzed, hogy ez nem normális, villog a vörös zászló. Nem akarod észrevenni a rossz tulajdonságait, elhitetsz magaddal dolgokat vele kapcsolatban, amik nem igazak vagy csak részben azok (fényezed, pedig sokkal xarabb ember az illető, mint amilyennek te éppen látod és ezt nem akarod/tudod elfogadni, mert akkor rá kellene döbbenned, hogy idealizáltad). Azt biztos nem úgy mondta, nem gondolta komolyan, nem az ő hibája, stb, stb. A csillagokat is leígéri, amikből nem lesz semmi, de te mégis hiszel neki, huszadjára is. Na, ez szerintem függőség.

Az igazi szerelem meg... ha egyoldalú, akkor a nem függő előbb-utóbb belátja ezt és továbbáll, vissza sem néz, mert tudja, hogy csak és kizárólag magával ...aszik ki.

Társfüggőségnek más jelei is vannak a való életben.

Így információk nélkül nehéz, mert aki éppen társfüggőségben van, az tényleg nem tudja megkülönböztetni.

3as mondja jól. Ha bántalmazó kapcsolatban vagy, de vele maradsz. Persze a bántalmazottak nem szokták fölismerni, hogy bántalmazottak.

Vezess naplót, olvasd vissza. Így könnyebb objektívan látni. Ha több a rossz mint a jó, ha rengeteget szenvedsz a kapcsolatban, akkor társfüggő vagy.