Aki szerelmes, az délibábokat kerget, vagy valóban a másikat szereti?

Ez úgy van, hogy nem arrol van szó hogy a másik nem felel meg az általunk ráhúzott illiluziónak vagy elvárásoknak es nem is olyan valojaban amilyet hittünk hanem másmilyen, hanem szimplán csak nem szeret a másik és ezért lőttek az illuzióknak.

Felébresztett az álmodból azért, mert ő nem akart veled álmodni.

Vagy valami háztartásibb nyelven:

Éveken át lehetne illuziokban élni ha a másik hagyná azt, és nem tenne ellene, hogy ébresztő, neki ez nem kell, ő kiszáll.

És sorra rombolja le az illuzioid egymás után mert nem akarja hogy szeresd, mert neki az nem kell.

2 dolog:

1 - több kutatás is volt a pszichológia terén, a szerelem MINDIG együtt jár idealizacióval. Ezzel tehát nincs is gond, hogy a másikat egy kicsikét mindig jobbnak látjuk, mint mások.

2 - azért a saját védelmed érdekében, a “bármit tett” elég erős. Nem, bizony nem kell mindent elnézni, ugyanis a szerelmen kívül léteznek még olyan fogalmak, mint önbecsülés, önszeretet (!), amik szinten nagyon fontosak. Ergo pl nem kell senki lábtörlője legyél, csak mert beleszerettem egy drogos, nárcisztikus, érzelmileg, empátia szinten nulla pasasba. A szerelem a valóságban és normális embereknél nem áll “mindenképp felett”, nem is lenne egészséges.

Ha valaki velem rosszul bánik, nem működik a kapcsolat, akkor semmire nem megyek önmagában a szerelemmel. Szép dolog, de nagyon sok más is fontos az életben.

Extrém példát említve ha kiderül életed szerelméről hogy pedofil és gyerekeket molesztál, -normális esetben-

akkor sem tudnál valószínűleg ugyanígy tekinteni rá, mert teljesen más oldalát ismerted meg, mint amit eddig mutatott.

Te vonzalomról írsz, ami nem egyenlő a szerelemmel. Szerelem jó esetben kölcsönös, tehát ismered a másikat. Amíg csak vonzalom van, az csak egy illúzió. Egy kicsit a szerelem is, hiszen megelőlegezel olyan jó tulajdonságokat a másiknak, amit még nem tudsz, hogy van-e vagy nincs. Jó esetben nem esik messze a valóság a vágyaidtól. SZerintem itt lesz elmélyült szerelem.

Meg ezt írod: "pl.valami nekünk nem tetsző hírt hallunk vonzalmunk tárgyáról, és ahelyett hogy meggyőződnénk annak valosagtartalmaról" - ha elhiszel valamit a szerelmedről anélkül, hogy meggyőződnél róla, hogy igaz-e, akkor valóban nem szereted és nem is bízol benne. De ez még egy barát esetében is elvárható, hogy ne higgyen el fűnek-fának mindent.

Szerintem ha valaki tényleg szerelmes (ami ritka, mert a media összemossa a szerelem és a rajongás szavakat), az tényleg ismeri a másikat kívül belül és olyannak látja, amilyen.

A rajongasra és fellangolasra jellemző az, hogy a másikba bele képzelnek egy csomó tulajdonságot, ami ott sincs, aztán ahogy ez idővel egyre világosabb, úgy lesz szrabb a kapcsolat is.

Nem. Azt az embert szereted, amilyennek ismered. Ha kiderül róla valami, akkor már azért nem tudod szeretni, mert nem az az ember. Csak egy részét szeretted, de addig az volt az egész.

Viszont ezt nem mások döntik el. Ha kapásból elhiszel róla bármit, akkor sose szeretted igazán, mert a róla alkotott képbe addig is belefért, hogy ő olyan, csak nem akartad tudomásul venni.