Voltatok már olyan helyzetben, hogy van párotok de mellette szerelmesek lettetek másba, de nem volt semmi köztetek azzal akibe beleszerettetek?

Ha nem vagyok szerelmes a páromba, akkor elhagyom és pont. Akkor is, ha a másikkal nem lesz semmi. Én sem akarok olyannal együtt lenni, akit nem szeretek, és nem akarnék olyannal együtt lenni, aki nem szeret engem. A pároddal szemben is így tisztességes...

ha párom van, akkor szerelmes vagyok belé. ha nem, akkor szakítok. ha észreveszem, h másba vagyok szerelmes, akkor függetlenül attól, h mi lesz a másik féllel, elhagyom, mivel nem szeretem. de amíg a párommal vagyok, semmiképp sem kezdeményeznék a másik fél felé, mert nem csalom meg a barátom.

Én egyszer voltam hasonló helyzetben (nem is igazán szerelem volt, inkább csak fellángolás), de én akkor kitartottam a párom mellett, és szépen megvártam, amíg ez a kósza érzés "elmúlik". A párommal lassan több, mint 7 éve vagyunk együtt, és tökéletesen kijövünk, megértjük egymást, szeretetben és bizalomban élünk, nem akartam ezt a jól működő, biztos kapcsolatot kockára tenni egy bizonytalan kis fellángolásért...

Pont most vagyok ilyen helyzetben, csakhogy én már férjes asszony vagyok egy gyerekkel... remélem, hogy csak fellángolás, és mint az előző is írta, majd elmúlik, lecsitul. Nem szeretném felrúgni a házasságomat egy múló szeszélyért, viszont van mit rendbe tenni a kapcsolatunkban, nyilván ezért vagyok képes valaki más iránt így érezni. A legszörnyűbb az egészben, hogy úgy tűnik, a másik fél is hasonlóan érez, de mivel ő is házas, ezért mégúgy sem lehet semmi sem. Most el lehet ítélni, mielőtt ez megtörtént velem azt gondoltam, hogy velem ilyen biztosan nem fordulhat elő, és tessék... bánt nagyon, de nem tudok mit tenni az érzéseim ellen, csak annyit, hogy ellenállok a kísértésnek és arra gondolok, hogy mit veszíthetek!