Nem tudom mi tévő legyek, mikor ilyen választás előtt legyek? Úgy érzem pathelyzetben vagyok.

Nos amit most le fogok írni, lehet hogy kusza lesz és hosszú, de igyekszem valahogy érthetően kifejteni mindent, hogy átérezzétek teljesen, hogy is érzek. A sztori ugye úgy kezdődik, hogy én és a barátnőm egybekerültünk ide s tova 8 hónapja, osztálytársakként és legjobb barátokként. Szó se róla, repestem az örömtől és bár a sztori sok mindent máshogy fog beszélni, még mindig őrülten szeretem. Ha úgy pontos akarok lenni, akkor nem csillapodva azon gondolkodtam, hogy mikor dícsérhetem, ölelhetem meg, esetleg lephetem meg egy szál virággal, csókolhatom meg, szóval értitek. Nagyon sokszor úgy éreztem magam mint egy nyáladzó kiskutya, mert persze jött az amitől a legjobban féltem... lévén hogy osztálytársak és most már egy pár is voltunk, sok időt töltöttünk együtt. De egyszerüen olyanok történtek, amik miatt sajnos nagyon sokat görcsölt a gyomrom, és olykor olykor a gyomrom megadta magát és hát.. máshogy nem tudom mondani, hányás lett a vége. Az volt a bajom ugyanis, hogy így ő gyakran kezdett távolságtartó lenni, úgy viselkedett, hogy mintha én nem lennék az élete része, vagy például az az érzés, amikor bárkivel jobban elmesélte a bajait, gondjait, mint velem. Folyton volt valaki akinek ezt kiöntötte, vagy ahogy ő fogalmazott, elásta a problémákat magában. Sokszor úgy éreztem, hogy más többet tud róla mint én. Egyszerűen borzasztó hónapjaim voltak, de maradtam, mert szeretem és nem érdekelt, gondoltam, majd ha nem lesz suli, ez abbamarad. A bajt csak tetézi, hogy őt valahogy úgy írnám le, hogy az a tipikus fiúsabb lány, ami sokszor nem gond, de egyszerüen nekem ebben a kapcsolatban van, olyan dolog ami felett egyszerűen nem tudok elnézni. Jó, olyanok hogy ha összejön valakivel beszélgetni, akkor előkerül a sör, és néha ugyan, de berúg vagy olykor olykor rágyújt cigire, amivel én nem szívesen büszkélkedek, de oké, szeretem és ezekkel együtt. Tudni illik, én nem iszok semmilyen alkoholt, utálom az ízét egyszerűen, nem is cigizek, és nem igazán tetszett hogy a barátnőmről olyan régi sztorikat hallottam, hogy részegen az árokban feküdt 14 évesen. Azt mondja megváltozott, de én még mindig nem tudok ebben bízni. De hogy megértsétek, ezt meg kell hogy osszam veletek. A múltjában szerepel olyan, hogy 14 évesen vesztette el a szüzességét, olyan kapcsolatai voltak, amit úgy írnék le, hogy csak szex és más semmi, egy táborban vele csalta meg egy fiú a barátnőjét egy padon, vagy 10 fiúja volt, legalább is ennyit mondott el. Tudom, ami történt megtörtént, de ezzel egyszerüen nem tudok kibékülni. Csak fokozza a dolgot, hogy szeret fiúbarátokat tartani maga körül, ezzel eddig semmi probléma, de ahogy viselkedik velük, az nekem már sok. Egy alkalommal amikor én is vele voltam egy hétvégét, meg természetesen a barátai is, berúgott. Ő ezt úgy írta le, hogy csak becsiccsent. Arra is kérnék véleményt, hogy ha egy lány már nem bír egyenesen járni és már az 5. sörét issza + egy Jägert, akkor az tényleg nem részegség. Meg a 7 éve jóbarátjaként számontartott fiút ütlegeli és amikor ezt felhoztam neki, akkor azt mondta, hogy azért üt vissza neki, mert nem szereti hogyha ütlegelik. Akkor nem inkább rá kéne szólni az illetőre ha ilyenről van szó? Nem kell mondani, borzasztóan féltékeny lettem. Mint később megtudtam, a fiú később rácsapott a barátnőm fenekére, persze a barátnőm azonnal visszavágott neki, majd 2 napig nem beszélt vele. Oké, ez jól esett, de a barátnőm ezt nem hozta volna a tudtomra, ha nem faggatom. Szóval úgy jöttem el abból a két napból, hogy ma szakítok vele, mert én ezt nem bírom. Fiú és lány barátságban az egyik mindig többet akar, mint azt a mi kapcsolatunk is bizonyítja. De ő ezt nem fogadja el és ugyanolyan kapcsolatot ápol azokkal a fiúkkal, amilyet én már nem tudok elviselni. Szinte minden este chat-al velük facebookon vagy akár Skypon is, úgy hogy közben velem beszélget... neharagudjatok de most kivagyok idegilek. nem tudok megbízni már benne, abban hogy nem rúg be majd annyira hogy lefekszik egy másik csávóval, vagy karolgat más fiúkat. Vagy nem hiszi el, amikor mondom neki, hogy az a fiú szerelmes belé... Minden reggel írok neki, még ha éppen nincs a telefonomon pénz is. Akkor ha van netem írok, ha nincs, elkérem mástól, hogy megírjam hogy ne tudok most beszélni vele, ha szétesek, akkor is írok neki, mert borzasztóan szeretem. Akkor nem jött fel Skype,ra merthogy szerinte az olyan közvetlen és nem szeret ott beszélgetni, és hogy nem az igazi. De ha már egy két hete nem láttam. Persze facebookon azért csak beszélget másokkal. Egy olyan hónapja szakítottam vele, örültem hogy végre minden rendben lesz és találok magamnak egy barátnőt aki már bocsánat a szóért, nem rendelkezik ilyen cafka módszerekkel és nem játszik így velem. Tudni kell, hogy szüleimmel rengeteg mindent megbeszéltem ugyan így mint ahogy most leírtam és hát természetesen egyre jobban kezdtek rábeszélni, hogy szakítsak vele, én meg hajlottam rá. De egy hónapja ahogy szakítottunk, nem bír leszakadni rólam, mert én nem tudom neki azt hazudni chat.ban sem hogy már nem szeretem, mert nem így van. Ezért mindig előjött a kedves szavakkal, és én már 3-szor is visszamentem hozzá, majd megint elhagytam. Tudom hogy ez bunkóság, de borzasztóan feldobogott a szívem, amikor rámírt. Most két helyre vagyok iskolába bejelentkezve. A régi iskolámba 5. évre és most nyáron nyertem felvételt egy egyetemre egy országgal odébb. Én úgy döntöttem hogy szeretnék valakivé válni és ehhez fontos az egyetem, plusz nyelvekbl mennék egyetemre, hisz nyelvekkel szeretnék foglalkozni. Ez az amit anyumék is szeretnének és teljesen igazuk van, jól látják hogy egyetem az én utam. De a barátnőm pedig kényelmesnek és pénzéhesnek nevez, merthogy én nekem fontos hogy majd egyszer jólkereső állásom legyen és hogy ő azt látja hogy minden fontosabb nála. ( Ilyenkor azért én is elég sok mindent hozzá tudnék vágni a fejéhez, hogy mi is a fontos kinek ) Szerinte, csak anyuék akaratát teljesítem azt csinálom csak amit mondanak, de ez nem így van. Szerintem sok mindent jól látnak. De most ultimátumot adott, hogyha Pestre megyek 5. évre és még egy évet rászánok a felvételire plusz nyelvbizsgákat tennék és esetleg kimegyek külföldre vele ha felvesznek egyetemre, akkor velem marad és nagyon örülni fog nekem, de ha nem, akkor ő már nem tud mit csinálni ezzel. Nekem ez már zsarolás kategória. Azt mondta, hogy szerinte már kérhet ennyit. Most teljesen pathelyzetben vagyok. Vagy Komárom és alakítom a sorsomat, majd egyszer jól keresek és lesz munkám, lakásom, stb. vagy megyek vele és csak egy nagy kérdőjel, hogy mi is lesz velem a jövőben, egyáltalán nem csal e meg addig vagy csinál megint olyat, amit én nem bírok elnézni. Kérlek, mondjatok erre őszinte véleményt, ha van időtök. Nem tudtam ezt magamban tartani, és itt láttam a legjobbnak ezt nektek megosztani. Előre is köszönöm.